Hogy változtatható a negatív gondolkodás pozitívvá?

"A gondolatok mögött erjedő, a gondolatokat inspiráló terhelések, a szervezet és

a pszichikum determinált alkata csak látszólag teszik kezdet és vég nélkül

való circulus vitiosusszá a démoni impulzusok és az azokból kialakuló

gondolatok egymásra hatását. Valójában addig tart ez a görcsös összefonódás,

míg a kezdeményezést és az uralmat a démoni elemek birtokában hagyjuk.

Míg eltűrjük, hogy a kétes gyökerű, szubjektív értékek és ítéletek gazként

burjánozzanak agyunkban, minden rendszer és irányítás híján olyan irányba

sodródjanak, ahová a mélység vonzása vezeti őket. Abban a pillanatban, amint

kristályosan világos, valódi pszichikai és erkölcsi érdekeinket szolgáló

gondolatokat helyezünk a destruktív formulák helyébe, oly módon, hogy azok

kiszorítják a negatív hatásokat gyökeres változás áll be életünk minden

tendenciájában. Akkor is, ha bénító hajlamokkal születtünk, feltéve, hogy

szervezetünkből még épségben hagytunk valamit. Az oldó, gyógyító gondolatok

megtalálása azért nehéz, mivel a személyiség démoni fertőzéstől kikezdett

részei védekeznek a fénybe helyezés minden kísérlete ellen. A legintelligensebb

embernél is szinte értelemzavar mutatkozik e pontokon. Úgy tűnik, a

diagnózis bármilyen pontos meghatározása sem képes összekapcsolni az

egyén tudatát a benne végbemenő folyamatok valódi természetével, márpedig

az ellenszérumot e felismerésből neki magának kell kitermelnie.

Erről az állapotról bármelyik pszichoanalitikus orvos és a lélek minden

gyógyítója érdekes tényeket közölhet. Nyilvánvaló persze, hogy e rövidzárlatot,

éppúgy, mint az érzékeny tiltakozások, riadt elzárkózás, sértődött

ellentámadás és önáltató fedő-történetek áradatát is a védekező

ösztönélősdiek hozzák létre a gyógyszer hatástalanítására, amely létüket

fenyegeti. Mindazonáltal addig is, míg gyarapodó ismereteink, segítőtársaink,

végül az önanalízis támogatásával rátalálunk egyéniségünk minden

betegséggócának sajátos szellemi ellenszérumára, vannak bizonyos általános

törvények, amelyeket belső és külső magatartásunkban sem szabad többé

figyelmen kívül hagynunk. A lélek egészségének olyan törvényei ezek, mint a

test elemi higiéniai szabályai. E törvényeket négy pontban foglaljuk össze.

1. A barátságtalan légkört árasztó embert taszító, láthatatlan örvény zárja

körül.

2. A panaszkodó ember a legjobb szándékot is kimeríti. A panaszkodás

vámpirizál, tehát ösztönösen elzárkóznak tőle.

3. A félelem és elkeseredés betegségeket okoz, és balsorsot idéz fel.

4. A sérelmeit, fájdalmát, rossz állapotát maró szavakkal megfogalmazó,

elégedetlen, türelmetlen ember folytonosan ismételt, szuggesztív

dühkitöréseivel saját helyzetét teszi elviselhetetlenné, és előbb-utóbb végzetes

bajokat zúdít magára. Ezért:

SOHA SENKIHEZ NE LEGYÜNK

BARÁTSÁGTALANOK MÉG GONDOLATBAN SEM!

NE PANASZKODJUNK!

12

NE ENGEDJÜK ÁT MAGUNKAT ELKESEREDÉSNEK ÉS FÉLELEMNEK!

KERÜLJÜK A GONOSZ, MARÓ, ELÉGEDETLEN GONDOLATOKAT ÉS

HANGOS DEFINÍCIÓKAT!

A már rögződött vagy rögződni akaró, káros tendenciákat a következő módon

lehet áthangolni: A depresszív impulzusoknak nem adunk gondolattestet

abban a formában, ahogy mérgezett tartalmuk megkívánná, hanem

antitoxinnal vegyítve engedjük felszínre őket. Nem fojtjuk el tehát. Veszélyes

komplexumukat nem gyömöszöljük vissza a tudattalan zónákba, ahol tovább

fertőzhetnének és erjedhetnének, hanem az értelem fényében kiengedjük

belőlük a feszítő rossz gőzöket. Például: Valaki fél egy közelgő dátumtól,

amikor nehéz körülmények között helyt kell állnia. Ez a dátum jelenthet

vizsgát, egzisztenciát eldöntő bemutatkozást, bírósági tárgyalást, nyilvános

szereplést stb. A negatív egyéniség ilyenkor átengedi magát őrlő

gondolatainak. Számtalanszor végigéli a különféle buktatókat, izgalmas

veszélylehetőségeket. Képzelete hóhérrá, fordulatos grand guignol szerzőjévé

alakul át, és saját szerencsétlen fantomalakját a legelviselhetetlenebb

megszégyenítések, kínos helyzetek középpontjába állítja. E procedúra alatt

önbizalmát valósággal felmorzsolja. Mire elérkezik az idő, hogy jó képességei

birtokában, a pillanatnak megfelelően, spontán cselekedjék, kapkodó, remegő,

félszeg idegronccsá válik. Gondolatai cserbenhagyják. Emlékezete kihagy.

Reflexei ellene fordulnak. Pirul, dadog, verejtékezik. Megnyilvánulásai

ellenszenvesek, riasztóak, összefüggéstelenek. Egész lénye a kudarcot idézi.

A pozitív egyéniség alaposan átgondolja tennivalóit, mindazt, ami egy

helyzetben rajta múlik, azután izolálja magát. Agyából kirekeszti a gyengítő,

ismétlődő gondolatsorokat, mert elegendőnek tartja, ha a megfelelő

pillanatban koncentrál arra, ami tennie kell. Addig nincs vele dolga. Annak

latolgatása sem tartozik rá, hogy mi lesz, ha kudarcot vall. Ezt fel sem tételezi.

A dolgok jó kimenetelében való derűs bizakodással tekint az események elé.

Erre készül. Ha valami nem sikerül, következményeit ráér majd feldolgozni,

amikor szembekerül vele. A befejezett tények erőt adnak elviselésükhöz. Sem

hozzá nem tehet, sem el nem vehet egy jövőben lejátszódó, ismeretlen

kimenetelű eseményhez azzal, ha képzeletben százszor egymás után előre

végigéli, végigerőlködi, végigkínlódja a lehetőségek rögzíthetetlen variációit."

(Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája. Javaslom, olvasd el. Privátban át tudom dobni.)

"Tudom, hogy minden fejben dől el"

Fejben, de a tudattalanban. Tudatos szinten nem fogsz tudni ezen változtatni, olyan mélyen gyökereznek a gondolkodási-viselkedési sémák, hogy még csak emlékeid sem lehetnek a kialakulásukról. Erre való az analitikus pszichológia: mélyen, a tudattalanban alakítja át a sémákat.

Házilagos módszerekkel ezen nem lehet változtatni, szakember tud benne segíteni.