Van itt köztetek olyan, aki csak a szobája négy falán belül érzi otthonosnak magát a világban? Van olyan, hogy amikor nyilvános helyre mentek, kiközösítettnek, idegennek, feleslegesnek érzitek magatokat? Van olyan, hogy minden feleslegesnek tűnik?

Nem mondom, hogy csak a szobám négy fala között, mert voltam már rendes társaságban, ahol jól éreztem magam, de az osztályomban, ahol nagyon sok időt töltök, én is baromi rosszul érzem magam.

Nem tűnik minden feleslegesnek, mert úgy gondolkodom, hogy még átvészelem a maradék 2 évemet, és utána talán egy jobb élet jöhet.

Mi okoz örömöt? Egyrészt a remény, amit fennebb említettem, másrészt hogy itthon olyan dolgokat tanulhatok, ami érdekel.

Veled mi a helyzet?