Hogyan kezelitek a vizsgaidőszakban az "érdektelenséget"?

Nem fogok nagyregényt írni. Egy éve "gyógyultam" ki a depressziómból, elég mély volt, az igazi okát nem is tudom, mert nem élek rossz körülmények között, nem ért olyan komoly érzelmi sokk sem, amit ne tudtam volna elviselni, mégis elment az életkedvem mindentől, öngyilkossági hajlamaim voltak és magamba fordultam.

Aztán munkát vállaltam, és az iskola + munka lekötött, egyre felszabadultabb voltam, a régi szorongás elmúlt szinte teljesen. Egy hónapja furcsa fájdalmaim voltak, elmentem orvoshoz, hétfőn érkezett az eredmény, hogy valószínűleg rákos vagyok, ennek hatására egyik pillanatról a másikra kiújult az "üresség", amit előtte éltem át.

Nem félek a ráktól, nem félek a depressziótól, nem félek semmitől, és nem hiszti miatt írom ezt a kérdést ki, hanem azért, mert január 4-re 500 oldalt kell betanulnom egy vizsgára, és két napja semmit sem jegyzek meg, hiába tanulok egész nap. Nem sokkolt a hír, számítottam rá, mert a tüneteim arra utaltak, és egyenlőre nincs "időm" foglalkozni vele, mert oda akarom tenni magam az egyetemen.

Sok dolgot túléltem már, nem rázott meg ez a hír, de akinek hasonló "érdekhiánya" van ilyenkor a vizsgaidőszakban, az hogyan tesz ezellen? Nem állapot ez így, hogy hiába tanulok, nem jegyzek meg semmit.

Köszönettel,

egy 20 éves srác