Mitől függ az, hogy egy embernek vannak-e öngyilkossági hajlamai?

Nagyon köszönöm azoknak, akik válaszoltak!

A válaszok alapján lehetséges viszont, hogy rosszul fogalmaztam meg a kérdést (nem igazán tudtam, hogy mi volna a helyes megfogalmazás a témában)... A "magyarázatban" most magamból fogok kiindulni, mert úgy tudom érthetően megfogalmazni, de igazaból a válasz általánosságban az emberekre nézve érdekelne. Én egészen gyerekkorom óta küzdök egyfajta "önbántalmazási hajlammal" (nem tudom máshogy megfogalmazni). Alapvetően depresszív alkatú ember vagyok,van bennem egy erőteljes öngyűlöket, (nem tartom önbizalomhiánynak, mert nem értéktelennek, hanem rossz embernek érzem magamat tőle), de ez az általános mindennapi életben nem felt3tlenül van hatással rám, csak tisztában vagyok a létezésével, és néha borzasztóan eluralkodik rajtam, de az öngyilkos gondolatok folyamatosan a fejemben vannak, ha nem "gyűlölem éppen magam", akkor se tűnnek el. (Bár nyilván sokkal erőteljesebbek a depressziós időszakaimban.) Rengetegszer játszom le fejben a folyamatot magát, meg az emberek későbbi reakcióit. Az önvagdosás számomra egy kísértő gondolatnak számít, megnyugtat, ha sok feszültség van bennem, és ad nekem egy olyan tudatot, hogy én most valami komoly és nagy dolgot teszek. A "komoly" és "nagy" dolgot úgy értem, hogy ez olyan dolog,ami hogyha esetleg egyszer kiderül, felkapják rajta a fejüket az emberek... (Magamutogatásnam hangzik, az is, de nekem ez egy problémám, és sokkal komplikátabbnak érzem a magamutogatásnál. Plusz akkor is a fejemben van a gondolat, ha épp "jól vagyok", nem tudom miért.) Valószínűleg ez is bizonyos szinten az öngyűlöletemre vezethető vissza, de valamiért saját magam bántásában élem ki a világgal, az emberekkel és az életemmel kapcsolatos fájdalmaimat. Az önbántalmazásban és az öngyilkosságban nem a halál az, ami vonz, hanem a tény, hogy vagyok annyira "bátor", hogy ilyesmit tegyek, és hogy ettől majd megijednek az emberek, és rájönnek, hogy "félreértelmeztek" engem. Illetve a gondolat maga.

(Légyszi ne nagyon dobáljatok meg, én nem akarok ilyen lenni, tisztában vagyok vele, hogy a fent leírt dolgok abszurdak, egyáltalán nem tisztelem az öngyilkosságot, mint tettet, de sajnos nálam ez az érzelmek kérdése, nem a józan észé. Csak próbáltam öszinntén leírni, ami bennem van.)

Szuicid hajlam néven valami ilyesmire gondoltam.

Elnézést a helyesírási hibákért, telefonról írtam.

Egyébként van itt esetleg valaki, aki hasonló cipőben jár?