Mi történhetett velem akkor? Ez természetes reakció? (Többi lent)

18/F Körülbelül 2-3 éve kezdődött nálam, hogy elkezdtem az interneten olyan videókat nézni, amik lelkileg felkavaróak lehetnek (pl. állatkínzás, brutális kivégzések, stb.) Mindezt azért mert azt gondoltam, hogy túl érzékeny vagyok. Szerettem volna   úgymond "hozzászoktatni" az agyamat a megrázó videókhoz, a sok szörnyű és feldolgozhatatlan látványhoz. Hátha így megerősödöm lelkileg, ami működött is egy darabig, mert megtanultam érzések nélkül nézni azt amit látok. Legalábbis azt hittem. Utólag rájöttem, hogy hülyeség volt, nem ettől lesz lelkileg erős valaki.<br>

És most jön a lényeg. Néhány hónapja elhatároztam, hogy a jövőben belépek a francia idegenlégióba, ezért mindenféleképpen el kell kezdenem készülni. Nos, mivel sportoló vagyok és sokat edzek (konditeremben is).  Sporttal kelek-fekszek, ezért a fizikai felkészültségemben nem kételkedtem. Na hát akkor miben kellene javulnom?? Gondoltam magamban... hát persze, hogy a mentális erősségben.  Ezért megint csak elkezdtem felkavaró, brutális videókat nézni(én hülye). Nem túl gyakran de amikor igen, akkor nagyon dúrvákat. És néhány napja megnéztem egy videót amit már korábban is láttam, nem tartottam nagy dolognak, de sokat járt rajta az agyam. Röviden* a videóban két leláncolt  török katonát égetnek halálra az Iszlám Állam Dzsihadistái. A probléma ott kezdődött, hogy a videó vége felé nagyon beleéltem magam a helyzetbe (mivel fülhallgató volt rajtam, max hangerőn végignéztem, a 19 perces videót. Nagyon át voltam szellemülve.) Egyszer csak észrevettem, hogy egyre gyorsabban ver a szívem és nyomást éreztem a torkomban és a tüdőmben. Kimentem a szobából de egyre rosszabb lett a helyzet. Pánikroham szerű állapotban éreztem magam, mintha hányingerem lett volna de mégsem kellett hánynom. Kinyitottam az ablakot és kihajoltam mert légszomj is jelentkezett nálam de semmi sem segített. Bementem a szobába mert csak az egyik családtagom volt otthon. Leültem elé sápadtan és kértem hogy beszélgessen velem, terelje el a figyelmemet mert mindjárt elájulok. (Szörnyen megijedtem, és csalódtam magamban, hogy ilyen gyenge vagyok lelkileg, ez csak rontott a helyzeten) Végül jobban lettem és mentem is edzésre, az edzésen minden rendben ment. Azóta minden visszatért a megszokott kerékvágasba de többször eszembe jut egy-egy képsor, a haldokló emberek hörgése, a tekintetük stb. (Rájöttem, hogy teljesen együttéreztem az áldozatokkal.) Néha újra előjön ugyanaz az érzés de egészen rövid ideig tart 2-3mp, csak épphogy megemelkedik a pulzusom, pánikszerű nyomasztó érzés, de félek, hogy ez valamilyen lelki betegség kezdete, amit nem szeretnék, hogy kialakuljon. Ettől függetlenül továbbra is kitartok amellet, hogy jelentkezzek a légióba. Utólag annyit, hogy egy vicces, bátor, magabiztos(de mégis gátlásos) srác vagyok. A szüleim elváltak amikor négy éves voltam. Azóta elég nehéz az életem, minden téren. Igazából azt szeretném megtudni, hogy mi lehetett az oka ennek a rohamnak" vagy nem is tudom minek nevezzem.(ezt is jó lenne tudni, hogy mi is történhetett velem akkor, és hogy ez valamilyen pánikbetegségre, lelki sérülésre, depresszióra utalhat?) Tanácsokat, tapasztalatokat, nyugodtan írjatok csak szeretném, hogy minél több információt tudjak meg ezzel a jelenséggel kapcsolatban. (A helyesírási hibákért elnézést, siettem, a tartalmat fontosabbnak tartottam.)