Mit tegyek hogyan tovább?

24 éves fiú vagyok, 19 évesen érettségiztem le, azelőtt jártam 3 éven át keresztül, szakácsképzőbe, elvégeztem a 9, 10, 11 osztályt, szakmát akkor még nem kaptam, mert még kellett volna járnom plussz kétévet, kiíratkoztam mert csúfoltak az ozstálytársaim, hogy jó tanuló vagyok meg stb, nem volt az osztály közösség, én 5-sre vizsgáztam le, de kiléptem akkor is. Ez már bánom, . Utána ebíratkoztam egy nappali munkarendű felnőttoktatásra, ahol, 2 év alatt szereztem érettségit. gyenge volt ott az oktatás, Ott lettem depressziós, elhíztam stb. 19 éevsen érettségiztem le ezáltal, Sajnos közepesere sikerült az érettségim, egyetemre nem vettek fel. 2013ban így elkedztem dolgozni egy 4 műszakos gyárban. Ekkor jött az igazi depresszióm, nem volt kedvem felkeleni már,nincs jövőképe, és stb. Telejsen elzárkoztam a világtól is, 1 évig dolgoztam, utána 2013 őszén tanévben, elkedzek egy szakmát tanulni, ami nem kötött le, és nem tudtam tanulni egyszerűen nem ment már, fél évet jártam csak ki, 2014ben megint elkedztem dolgozni, akkor már egy másik helyen. Az is betanított munka volt, aztán másfél éven át keresztül csináltam. Ezután nem találtama helyemet, telejsen depressziós lettem és mai napig tart, betöltöttem a 24et decemberben legelejeén, nincs szakmám, nincs jöbőképem, telejsen reménytelennek érzek midnent, a tanulástól teljesen eltávolodtam, szüleimnek nincs pénze, anyám nem dolgozik ő sem talál munkát, én egy érettségivel, uyganscak gyárba tundék visszmaenni, mivel 24 vagyok nappalin nem tanulhatok már, olyna jó lenne egy villanyszerelő, vagy egy ujra szakács képzést elkezdeni, mert ezeket úgy érzem megtudnám tanulni, de nem mehetek már nappalira meg most így második félévkor. Telejsen reménytelennek érzem így az életemet. Pénzünk nicns hogy fizetősőn tanuljak. Igy is alig jövünk ki anyagilag, Apám sem fog már lassan dolgozni mert ő is beteg, tehát magamra fogok maradni. Szeretnék ebből a 4 éven át tartó depresszióból kitörni, miután betöltöttem a 20at azóta van ez. Nem éltem még, mármint Ki sem éltem még a huszonéves korom legelejét, Semmit... Mintha élő halott lennék. És nem tudm tényleg hogy mitévő legyek, ujra érettségiznék hogy mehessek egyetemre, de pénzbe kerül, és nicns hozzá tudásom, Villanyszerelő vagy Szakács szakmát szívesebben tanulnék, de sehova nem vezsnek már fel nappalira sem.