Mi vezetett a depresszióhoz?

Előzmény nélkül, 18 évesen jelentkezett először. Rossz közérzet,öklendezés,rosszullétek. Pszichés tünetek: levertség,szomorúság,kilátástalanság érzése. Nem ismertem fel sem én,sem a környezet,ez 1986-ban volt,abban az időben jobbára érthetetlenül állt ilyen esetekhez a társadalom.

Az első diagnózis kb.8 évvel ezután született.

Azóta hol jobb,hol rosszabb,mindenképpen folyamatos kontrollt igényel.

Utólag úgy látom, azért tudott depresszió kialakulni nálam, mert nem láttam megoldást a problémáimra. (Volt, csak én nem láttam!) A tehetetlenség és a frusztráció vezetett hosszú távon depresszióhoz, na meg az, hogy a környezetem egyáltalán nem volt támogató, bagatellizálták a problémáimat, sőt, engem hibáztattak folyamatosan.

Első alkalommal 21 éves koromban jelentkezett súlyos depresszió, de voltak már korábban is előjelei. Nem lehetett nem felismerni, gyakorlatilag már csak vegetáltam. Akkor fordultam szakemberhez, de sajnos a 3 hónapos terápia csak átmeneti megoldást nyújtott (gyógyszert is kb. 3 hónapig szedtem, saját kérésemre álltam le, nagyon rosszul hatott rám).

Harmincas éveim közepe táján tért vissza depresszió egy megromlott házasságban, kisgyermekes anyaként. Évekig próbáltam egyedül megoldani, de nem ment. Amikor újra a mélyponton voltam és már gondot okozott a gyermekem és saját magam ellátása is és szuicid gondolataim voltak folyamatosan, akkor fordultam pszichológushoz. Életem legjobb döntése volt! Mert azóta a kiváltó okokat sikerült megváltoztatni, és átalakítani úgy a gondolkodásom, a problémamegoldási stratégiáim, hogy hiszem, hogy már soha többé nem tudna eluralkodni rajtam a depresszió.

# 4: A rossz házasság nem ok volt, hanem tünet. Ha mentálisan rendben lettem volna, akkor a.) nem választottam volna az exemet b.) képes lettem volna másképp működtetni a házasságomat c.) nem ragadtam volna benne egy egyértelműen rossz kapcsolatban.

21 éves koromban és ugyanaz volt a kiváltó ok, mint a harmincas éveimben: a személyiségstruktúrám. Részletesebben nem tudom megfogalmazni, három évnyi terápiát nem lehet tőmondatokban összefoglalni...

De a lényeg, hogy változtam, másképp viszonyulok önmagamhoz és a világhoz.

Na jó, mégis meg tudom fogalmazni egy mondatban. Megtanultam önmagam elfogadni és szeretni. Ennyi.