Mi történhet velem?

Nagyon szorongok már évek óta és többször voltam korházban. Elvileg borderline személyiségzavarom van de ezek nagyon furák amik velem történnek és kínzóak. Nem tudom, nem hinném, hogy ez a borderline-hoz tartozik. Félek valami komoly bajom van, mert azt érzem, elveszítem önmagam, mintha szétszakadnék, mintha erőlködnöm kéne, hogy összetartsam magam, az elmém. Nagyo erős és durva gondolataim vannak és nem tudom hogy ez kényszeresség e vagy mi, de nem bírom elengedni. Félek a gondolataimtól, olyan mintha nem érezném már "magamat". Nem tudom hogy ki vagyok, azt érzem nincs mihez igazódnom, nincs mihez viszonyúlnom. Folyton agyalok, alig bírok megmaradni a suliban, és idegennek érzem magam, néha csak így ránézek egy testrészemre és arra gondolok le kéne vágni vagy meg akarom nyúzni magam, hogy le akarom vakarni magamról ezt a borzalmas érzést, a szorongást, a kényszerességet. Azt érzem nem hagyom békén magam, mintha a saját mumusom lennék, nem merem elengedni a szorongást, mert akkor megijednék magamtól, ha kiderül hogy ezeket csak bedumálom és beképzelem magamnak, de az a baj, hogy olyan mintha már tényleg nem tudnám ki vagyok és nagyon félek. Ha a tükörbe nézek elképzelem, hogy eltorzul az arcom, hogy gonosszá válik, fenyegetővé, olyanokat érzek és képzelek el, hogy ha ezt megpróbálo elengedni és normális lenni hogy majd nem hagy békén, hogy magamat nem hagyom békén, hogy visszanyúl értem saját magam és szörnyé válok. Szörnyen érzem magam. Teljesen normálisan tudok viselkedni, mármint tényleg látszik rajtam a suliba is meg minden, hogy emberiesen viselkedem, de azt érzem erőlködnöm kell hogy ne lássák rajtam hogy belül mennyire azt érzem, hogy elvesztem a személyiségem, erőlködnöm kell, hogy a gondolataim és fantáziáim ellenére emberiesen viselkedjek, ne úgy mint egy őrűlt és kétségbe vagyok esve, mert érzem, mintha elvinnének a gondolatok, félelmek és a normális emberi viselkedés csak erőltetés hogy úgy látszon normális vagyok. Tényleg olyan, mintha elveszíteném a valóságot. Létezik olyan, hogy valaki annyira szorong és annyira beképzel ilyeneket, hogy már tényleg nem érzi magát? Vagy ez már valami betegség? Vagy idegösszeomlás? Tényleg nem bírom már.3 hete vagyok ebbe az állapotba és olyan mintha alig emlékeznék sokszor a dolgokra. Valamelyik nap úgy mentem suliba, hogy végig abban a tudatban voltam, hogy péntek van, hiányzott a tankönyveim fele, és a suliban sem jöttem rá, hogy igazából csütörtök volt. Csak akkor jöttem rá, mikor láttam, hogy nem is azok az órák vannak, amire bepakoltam. Tényleg mintha már amnéziás lennék és nem bírom lelőni az agyam, hogy álljon le, mert ha megpróbálom elterelni kényszeresen jön az, hogy félek hogy visszahúz, hogy fenyeget, tényleg mintha megszemélyesíteném. Eléggé zavarosan írtam, csak nagyon próbáltam elmondani, miben vagyok és mindig félek, hogy nem tudom jól átadni és rágörcsölök, hogy nem érti meg senki és sosem engedhetem el, nem oldódik meg, nem fejtődik meg hogy mi ez és ott marad hogy kísértsen. Szétesett a személyiségem? Kényszeres lennék? Vagy meg fogok őrűlni? Segítsen aki tud, nagyon örülnék neki, ha valakinek van saját tapasztalata hasonlóról, megosztaná .