Bajban vagyok! Kérem segítsen valaki!?

27 éves értelmi sérült fiú vagyok. Már egyszer írtam korábban ide, de nem kaptam segítséget. Mielőtt öngyilkosságba menekülök utolsó reményem, hogy itt segítséget kapok. Már régóta szenvedek lelki, testi, és értelmi sérüléssel! A magány már teljesen felemésztett. Nincs senki akire számíthatok, magamra hagytak betegen! Egész életemet szenvedve töltöttem el, borzalmas családi körülmények között, lelki fizikai terrorban. Egészségi állapotom több felől is súlyosan leromlott, tavaly pedig halláskárosodást szenvedtem el az egyik fülemre, ez óriási feldolgozhatatlan traumát okozott, mert a zene volt az egyetlen lelki táplálékom, nélküle már halott lennék. Részben emiatt, részben a többi probléma miatt már nagyon közel állok az öngyilkossághoz, minden pillanatban ez jár a fejemben, korábban is többször előfordultak ilyen gondolatok, de sajnos már tettre készen állok. Olyan régóta és annyira gyötörnek a testi és lelki, mentális problémák, hogy képtelen vagyok tovább elviselni, sok-sok éve. Tönkretett. Reménykedtem, hogy a sok szenvedés után egyszer eljön a megkönnyebbülés, de tévedtem, minden csak rosszabb lett. Mindent megtettem ami tőlem tellett, de sajnos kevés volt. Hátrányos képességeim lekorlátoznak, legfőképp mentális képességeim gyengék. Rettegek folyamatosan, mert egyre csak közeledek a halálhoz. Nagyon régóta magányosan, kapcsolatok nélkül élek. Értelmi sérülésemről nincs papírom, mert nem törődtek velem szüleim, sosem vittek kivizsgálásra, ezért kireketszetté váltam. Az ép emberek mindig kiközösítettek, kihasználtak, gúnyoltak, sértegettek, beilleszkedni soha sem tudtam közéjük. Egyetlen embert, az édesanyámat akire számíthattam néhány éve elvesztettem, nagyon megviselt. Sérült emberek között a helyem, de tehetetlen vagyok, meghaladja a képességeimet és az állapotom sem engedi, hogy megoldjam. Minden vágyam, hogy seggítsen valaki, hogy a hallásom rendbe jöjjön, testileg lelkileg felépüljek, hogy sérült emberek közösségébe tartozhassak, hogy felvegyem a kapcsolatot velük, hogy legyenek barátaim, barátnőm. Szeretetre, elfogadásra, törődésre vágyom. Boldog szeretnék lenni, mosolyogni, nevetni őszintén, ahogyan mások. Erről álmodoztam egész életemben. Most 27 éves vagyok, már rengeteg nehézségen mentem keresztül, nap mint nap, maga a pokol. Eddig bírtam, miden erőm elhagyott. Pszichológushoz jártam egy évet és a pszichiátrián is voltam két napot, de egyik sem segített, csak időpocsékolás volt. Valódi segítséget sosem kaptam. Egy gyógypedagógussal szivesen elbeszélgetnék interneten, de leginkább személyesen vagy azzal aki fogalakozott már sérült embereekkel. Olyat kérem senki ne írjon, hogy nincs szellemi fogyatékosságom, mert ez nem igaz, ebben holt biztos vagyok és én ismerem magamat a legjobban. Soha nem éreztem magam jól ép embereek társaságában, sérültek felé húz a szivem. Nagyon összetett problémával állok szemben, amit egyedül soha nem tudnék megoldani. Aki elolvassa és úgy érzi tud segíteni, kérem írjon az alex900202@gmail.com címre vagy ide privát üzenetben. A felhasználónevem nem valami szép, de ez kérem ne ijesszen el senkit. Szeretném tudni, vannak-e segítőkész emberek a földön vagy csak mondják.. Eddig csak csalódás ért. Meghallgatok bármilyen tanácsot. Debreceni lakos vagyok. Elnézést a gyenge és összeszedetlen megfogalmazásért, de ezt is nagy erőfeszítésembe tellt megírni. A mai napot szrintem túlélem, de vészesen fogy az idő. Ha nem reagálnék a válaszokra, ha egyáltalán lesz ilyen, akkor az azt jelenti, hogy eltávoztam az élők sorából. Válaszút elé érkeztem, segítségre lelek vagy elpusztulok. Szép napot!