Mi bajom van, ha már jól vagyok, de mégsem?

Fiú vagyok, 17 éves.

Mindig azt hittem, hogy annyi a bajom, hogy túl sokat unatkoztam/voltam egyedül, emiatt szociális fóbiám lett és kitaláltam magamnak nemlétező problémákat.

Teljes kilátástalanság volt a jövőm, motiválatlanság, kábítószerek, vagdosás, öngyilkossági tervek.. stb.

Néhány hete egyik haverom meglátta a vágásokat a karomon (nagyon ciki volt) és elgondolkodtam, hogy mi is a bajom, miért is csinálom ezeket!? Rájöttem, hogy semmi értelme.

Elhatároztam, hogy változtatok.

Abbahagytam a vagdosást, a szerezést (mondjuk ezt már korábban), az önsajnáltatást, elkezdtem edzeni, megpróbálok hízni és akármennyire is nehéz, megpróbálok apránként a szociális fóbiám ellen tenni (már merek az iskolában enni pl), elkezdtem beszélgetni egy aranyos lánnyal, akivel néhány nap múlva randizni is fogok. A továbbtanulásomat is tervezgetem, elkezdtem mostanában melózgatni hétvégente.. stb

Szóval mondhatni tök jó minden, de mégis amint eltűnt a kezdeti lelkesedés, visszaestem ugyanabba az állapotba, amiben voltam.

Nem kezdtem újból vagdosni magam például, de ismét összefut a nyál a számban, ha rágondolok és nagyon vágyom rá, ugyanígy a többi hülyeséggel. Megint ideges vagyok és ok nélkül el vagyok keseredve (értsd ezalatt az öngyilkosság tervezgetését) sírás szélén vagyok minden este, pedig most tényleg minden jól alakul, és mégsem vagyok képes kitartani. Fogalmam sincsen miért és ez csak még jobban frusztrál, szinte pánikrohamom lesz, ha elkezdek azon idegeskedni, hogy mi a bajom, ha minden rendben van.