Hogyan tudnék változni? (Hosszú)

Így látatlanba nehéz mit mondani, a kamasz kor nehéz tud lenni... Esetleg iskolapszichomókus...? Ha megbízhatónak látszik. Talán.

De azért vannak "meredek" dolgaid, egy kicsit skizoid jellegű, amiről írsz, egy szakember lehet, hogy fontos volna számodra, de csak akkor nyílj meg neki, ha szimpatikusnak találod, és szerintem, sose add ki senkinek a legbizalmasabb titkaidat.

Hidd el nekem, a középiskola sokaknak kész pokol, szóval nem vagy egyedül a problémával, a tinik nagyon gonoszak tudnak lenni egymással, főleg bizonyos közösségekben.

Talán ha újra kezded az iskolát elsősként, máshol az segíteni fog, ha van egy kis szerencséd, olyan iskolába mész, ahol nem fognak piszkálni. De fontos, hogy növessz egy kis "arcot". Ne lássák rajtad, hogy mennyire szarul esik, ahogy viselkednek veled, mert az olyan mintha csontot dobnának egy rakás kutya elé. Fiúknét máshogy kell kiállnod magadért, mint egy lány esetében, mivel gondolom nálad a piszkálás esetlegesen fizikai dolgot is jelenthet, de próbálj meg egy kicsit magabiztosabb lenni és ne hagyd hogy eltiporjanak.

Egyébként ne félj annyira a lányoktól. Biztos vannak olyan lányok is akik megközelíthetőbbnek tűnnek, mint mások. Érdemes lenne velük megpróbálnod jó kapcsolatot kialakítani, hátha így az önbizalmadat is megdobná kicsit.

Az hogy vagdosod magad viszont nem egészséges dolog. Érdemes lenne pszichológushoz fordulnod. Bár sajnos én ennek csak a fizetős módját ismerem, nem tudom hogy háziorvos adhat e beutalót ingyen pszichológushoz (nem pszichiáterhez) A neten is találsz lelki segély szolgálatokat, akiket ingyen lehet hívni, talán segíthet ha megpróbálkozol egyel.

Ne hagyd magad, még előtted áll az élet, a középiskola után minden csak jobb lehet. :)

Teljesen belehülyülsz az iskolába, keress egy hobbit, egyesületet, csapatsportot,bármit ahol a sulin kìvül is találkozol korodbeliekkel...

A sulivilyen,a gyerekek klikkesednek és mindig van egy kiközösìtett... de ha sportolsz pl valamit amit szeretsz,lehetőleg ne olyan csapatsportot válassz,aminek nagy tétjei vannak,mert ha miattad nem nyertek egy meccset pl,akkor megin te leszel a szar...

Én pl barantázom,abszolút vegyes korosztályok együtt,jó kikapcsolódás, szórakozás, rengeteg haverom van onnan, segít elfelejteni,hogy a suli nem minden... oda csak tanulni járok,az embereket meg pont leszarom... kommunikálok amennyit kell és túlélem.

Együttérzek. Nekem is pokoliak voltak a gimis évek. Úgy éreztem szinte hogy senki nem áll mellettem, és teljesen kívülállóként kezeltek a gimis éveim alatt, otthon szintén nem találtam megértést és önpusztító tevékenységeket folytattam. Most 23 éves vagyok, és az utóbbi egy évben kezdtem helyrejönni. Sajnos ez ellen nehéz it tenni, mert a középiskolában mindig van egy "menőbb" réteg akik lenézik azokat akik nem annyira tudnak kiállni magukért. De fel a fejjel. Ha jól vettem ki az írásodból, akkor most iskolát váltasz. Ez egy új lehetőség. Nm lehet tudni előre hogy milyen osztálytárasid lesznek, de próbálj egy kicsit nyitottabb lenni, ha van valaki aki szimpatikus, próbálj beszélgetést kezdeményezni. Tudom, hogy nagyon nehéz, de először kezdd az ismerkedést olyanokkal, akik nem túl harsányak és nincsenek folyton a társaság középpontjában. Midenképp szükséged lenne egy két barátra, vagy egy jó közösségre. Nem tudom pontosan, de biztos vannak ilyen animés csoportok is, a neten is ahol lehet hasonló érdeklődésűekkel ismerkedni, vagy a rendezvények mint pl. BP-n a Mondocon. Csináld azokat amiket szeretsz, ezáltal sokkal jobban érzed magad. A sütés- főzés is nagyon kreatív és jó dolog. Jó magam is hobbicukrász vagyok, és imádok kísérletezni mindenfélével ^^ esetleg jobban belemerülhetnél és indíthatnál egy blogot erről. Meg tapasztalatból mondom, hogy ha sportolnál valamit az nagyon sokat segítene. Ha nem zeretnél csapatban sportolni, akkor elmehetsz úszni, vagy biciklizni esetleg futni, ha bírod. De sokkal jobb lenne, ha egy olyan spotot választanál ahol közösség van, mert általában az együtt sportoló fiatalok nem szekálják egymást, hiszen ők egy csapat. Én 2 éve kezdtem el harcművészetet tanulni, először nehéz volt beilleszkedni, de most már úgy érzem ott magam, mintha otthon lennék :) rengeteg motivációt és önbizalmat adott.

Nem könnyű kijönni a nehéz élethelyzetekből, de semmi sem lehetetlen, próbáld ki magad új dolgokban, és lelj örömet azokban amiket csinálsz, ezt tudom tanácsolni.

23/L

A KÉRDEZŐ VAGYOK!

(ismét bocsi, ha hosszú lett)

Sziasztok! Köszönöm az eddigi válaszotokat, sajnos bizonyos okok miatt eddig nem volt alkalmam írni, de attól még a válaszaitokat figyelemmel kísértem.

A kérdés kiírása óta változott pár dolog, pl. még márciusban 17 lettem és most fogom fejezni az 1.-t a másik suliban (gépészetet tanulok). Sajnos a sors megint úgy hozta, hogy egy csupa fiú osztályba kerültem (0 lány van..), de örülök neki, mert bár van pár osztálytársam akinek nem igazán vagyok szinpatikus (gondolom), a legtöbb osztálytársammal jól kijövök általában.

Azonban sajnos ezeken kívül semmi új.. Mint ahogy írtam osztálytársaim jó fejek, de más osztályokból szeretnek beszólogatni.. mint pl: 2.hűtésesekből,4.-es gépészek és a 2. állategészségügyis lányok, már év eleje óta és mind elég durvákat. Ha jól tudom, olyasmi is terjed rólam, hogy "narkozok"(egyre jobb.. előző suliba meg "meleg" voltam), vagy a lányok mindig lerondáznak. Múltkor megyek a folyosón és egy idegen gyerek odajön, hogy te vagy a "narkós" b.meg? Amit én már azért sem értek mert az említett osztályokból nem ismerek senkit, tehát tulajdonkép számomra idegenek terjesztik ezeket. Ezek miatt elég sokat idegeskedek és sírok is (amin anyám már párszor rajta is "kapott", de egy minden rendbén kívül nem mertem semmit se mondani).

Szerencsére még nem vágdosom magam, bár a kés ott van a táskámban mindig ha egyszer rám jönne a vagdoshatnék (bár lassan ott tartok, hogy nem hiszem, hogy akkor magamat fogom már vagdosni..).

A sulin kívül itthon ugyanúgy számítógépezek és animézek mint eddig. Nem sportolok, edzésre és fogyókúrára voltak próbálkozások. Azt a 3 barátomat is akik voltak elveszítettem, illetve nem sokkal születésnapom után még a macskám is meghalt. Tesóm, apám külföldön, tehát csak anyámmal vagyok itthon, ez miatt magányosnak is érzem magam (ami miatt úgy szint idegeskedek,sírok). Barátnőm sincs, sőt a suliban lévő lányoknak hála még félénkebb vagyok lányokkal kapcsolatban (amivel úgy szint piszkálnak, mert már egy szimpla "szia"-tól is képes vagyok elpirulni).

Bár részben meg is értem őket, hiszen kinek kellene egy viszonylag csúnya fiú, aki még nem is okosabb az átlagosnál, sőt ha hozzászólsz még beszélni se tud, csak dadog mint valami szerencsétlen..