Pszichológusra szoruló embert hogyan lehet rádöbbenteni arra, hogy neki erre tényleg szüksége van?

Na igen. Ha ő maga nem látja be, hogy szüksége van segítségre...

Az én ismerősöm nem utasítja el a segítséget, de pszichológus helyett inkább kuruzslókhoz jár, akik teletömik a fejét még több hülyeséggel. Így nehéz lesz.

Kívülállóként nem tudsz semmit tenni. A sikeres terápia alapfeltétele az elköteleződés. Aki nem akar változtatni, az hiába fordul szakemberhez (mondjuk családi, ismerősi unszolásra), a tapasztalat az, hogy garantáltan abbahagyja, vagy csak eljárogat, de nem vonódik be a terápiába, ami nélkül meg ugye nincs siker. Nagy ritkán fordul csak elő, hogy valaki mások unszolására vág bele és menet közben rájön, hogy ez neki tényleg jó...

(Mert ha nem saját elköteleződésből megy, akkor már eleve van benne egy belső ellenállás.)

Általában az emberek túlnyomó többsége akkor fordul pszichológushoz, amikor már nagyon-nagyon mélyen van és már nem működnek az elhárításai. Nagyon rosszul kell ahhoz lenni, hogy segítséget kérjünk...

És azt is érdemes tudni, hogy nem mindenki alkalmas terápiára. Aki nem rendelkezik belátással, az hiába megy pszichológushoz, úgysem használ.

Ezt nagyon nehéz elfogadni, de sajnos muszáj...

Mindenki önmagáért felel. Akik terápiára járnak, azok lényegében azért járnak, mert nem tudnak mit kezdeni a környezetükkel, akik még náluk is "betegebbek". Mások helyett járunk... Viszont ismeretes az ún. "holdudvar-hatás", tehát ha valaki elkezd terápiázni és változik, akkor óhatatlanul változik a környezete is. Amikor én jártam, akkor egyrészt a környezetemben néhányan (!) elkezdték követni a példámat, és maguk is belevágtak a terápiába, de akik nem, azok is változtak valamennyit, mert kénytelenek voltak alkalmazkodni az én változásaimhoz. Szóval van egy ilyen közvetett hatás is.

Persze jó lenne, ha rajtam kívül mindenki más változna, de sajnos erre nem lehet építeni. :) Mindenki csak önmagáért felel.