Mik a depresszió tünetei? Lehet, hogy én is az vagyok?

Szia!

Nem vagy egyedül én is pont így vagyok. Ma 3-ra kell mennem állásinterjúra de semmi kedvem nincs hozzá.Legszívesebben leülnék és olvasnák valamit. Egész nap itthon vagyok szalad a lakás és nincs kedvem semmihez.

Egyik barátnőm sajnos depressziós.

Tünetei: neki lett volna hova járni, de nem tette, mert képtelennek érezte magát. Nem járt be a főskolára, többször évet ismételt, most talán még egyszeri nekirugaszkodással sikerülni fog, de tartok tőle, elég egy rossz passz, és megint nem csinálja meg a félévet. Továbbá: állandóan alszik: napközben hívom a vonalas telefonjukon, a szülei azt mondják, alszik.

Ráadásul: társaságba csak hébe-hóba jön, néha semmi gond, akkor nem is látszik rajta, mi van, de néha ott is rájön a sírás, és vigasztalhatatlanná válik.

Aztán ami megszokott: jövőkép semmi, nem tudja, mit akar, miért van a világon; önbizalom semmi, és nem nagyon hagyja, hogy segíteni próbáljunk. Pedig mi, a barátai, nagyon szeretjük, azt hiszem, ő is minket, de ha nem érzi képesnek magát, akkor hónapokig nem találkozik velünk, és meglátogatni sem engedi magát. Nem hajlandó pszichiáterhez menni. Tehetetlenek vagyunk.

Szerintem Nálad megvan az oka. A háziorvosom egyszer olyasmit mondott, hogy az a kóros, ha valaki ok nélkül lehangolt. Azért megkérdezhetsz egy orvost, de szerintem Rajtad nem hangulatjavító segítene, hanem a kimozdulás.

Sokszor szerintem a "depresszió" nem betegség, hanem valami kiváltja a JOGOS lehangoltságot (tragikus esemény, szerelmi bánat, beszűkült élet, sikertelenség, testi betegség) és ha a kiváltó ok megszűnik, a "depresszió" elillan.

Mondom, akkor van gáz, ha az állpotnak nincs körülírható oka...

Viszont az is igaz, hogy ha az ember hagyja elszabadulni, mindkettőben igen mélyre juthat.

(előző válaszadó)

A depressziós beteg egyedül nem tud magán segíteni, és ha elmúlik esetleg a konkrét a "kiváltó ok" a betegség attól még megmarad. orvos kell!!

Ha enyhe a tünet orbáncfűcsepp gyakori használata is elegendő lehet a visszabillenéshez.

Én csak azt akartam mondani, hogy szerintem mindenkinek önmagán kell elsősorban segítenie, hogy megváltozzanak a lehangoltságot kiváltó életkörülmények. A pszichiáter sokszor nem ér rá a hozzá fordulóval érdemben, személyre szabottan foglalkozni, és ész nélkül beteggé nyilvánítja, hangulatjavítót neki, holott pl. a beteg önbizalomproblémáit kellene megoldani, hogy tudjon javítani az életkörülményein. Nem mondom, hogy nem lehet támogatni valami készítménnyel, nagyon jó ötletnek tartom én is a gyógynövények alkalmazását! De ha van érdemi oka a dolognak, akkor önmagában sem kemikália, sem gyógynövény nem fog segíteni!!!

És más az, ha a kiváltó ok rég megszűnt, vagy nem körülhatárolható, és az illető mégis a mocsárban fuldoklik. Na az a depresszió, szerintem, és ott kellenek a hangulatjavítók.

Persze egy körültekintő orvos mindezt helyesen mérlegeli.

(3.-4. válasz írója)