Le lehet valahogyan küzdeni? Állandóan szorongok, szóval tudom hogy depis vagyok kb.3 éves korom óta és ez nálunk anyai ágon genetikai jellegű.

Az a legnagyobb baj,hogy anyum 2 éves korom óta zúgalkolista és ezzel a titokkal kellett élnem és hát aki élt így az tudja,hogy ezek az emberek önmagukat sajnálják folyton és elhanyagolják a családot és minden a főzésen kívül már 12 évesen rám maradt.És egy addig biztos,szép otthonból elköltöztünk egy romházba és ezt sem tudtam megemészteni,oké azóta nagyábból felújítottuk de rá ment a gyerek és fiatal korom,soha senkit nem mertem ide hozni és a külsőm miatt,mert sulit is váltottam álladóan nagyon durván gúnyoltak,nem volt olyan nap hogy belém ne rúgtak volna.Azelőtt egy nagyon jó osztályközösségben voltam.

Az a baj,hogy ha leírom akkor könnyebbülők meg és itt tudom csak úgy megtenni,hogy ezt mások ne tudják meg,és anonim maradhassak.Nem tudtam gyerek lenni és azt hiszem így van egy oldalam ami még mindig csak egy kamasz szintjén van és talán ez az oldal gátol mindenben,bár nagyon jól titkolom mások előtt.

Meg ha nézek ilyen sorozatokat,akkor van hogy beleképzelem magam de gyerekként és azon ábrándozom,ha valóság lenne milyen életem lehetne,miket csinálnék,amiket nem tehettem meg.És szeretnek,meg jó emlékemim vannak,tudom ez már beteges,de ilyen álmok nélkül nem is tudom mi lenne velem.

Azért köszönöm,hogy meghallgatattok és kiírhattam magam,mert így most sokkal könnyebb nekem.