Létezik érzelemmentes ember?

Teljesen érzelemmentes ember nem létezik. De van, akinek gyengébbek az érzelmei, őket nevezik érzelmi autistáknak.

A pszichopatáknak pedig azok az érzelmeik nincsenek, amivel be lehet illeszkedni a társadalomba. Őket onnan lehet felismerni, hogy nem szeretnek, nem tanulnak, és nem szoronganak. De felidegesíteni, dühíteni, untatni őket is lehet. És olyan ember is van, aki nem szereti a szüleit, nincsenek barátai, társa, és teljesen közönyös az emberek iránt. De lehet, hogy szereti a macskákat, vagy a kaktuszokat.

Nagyon imádom, amikor valakik tudás nélkül okoskodnak...

Érzelemmentes/érzelemszegény emberek igenis léteznek, és ők nem egyből szociopaták meg pszichopaták, pláne nem autisták.

Alexitímiának, más néven érzelmi analfabetizmusnak hívjuk ezt a betegséget, ritkán fordul elő önmagában, általában más betegségekkel együtt van jelen. A legáltalánosabb betegségek (emberi jellemzők), amikkel előfordul az a depresszió, nárcisztikus személyiségzavar, autizmus, szociopatizmus, pszichopatizmus stb.

Fontos kiemelni, hogy ettől függetlenül különálló személyiségzavarként is létezik.

Ezeknél az embereknél nem feltétlen kell egyből a legszélsőségesebb esetre gondolni, meglehet, hogy csak bizonyos életszituációkban jelentkezik.

Ezek az emberek nehezen alakítanak ki emberi kapcsolatokat, az ösztönlényből eredő jegyek dominálnak. Nem képesek egy adott élethelyzetben a számukra láthatatlan dolgokat (érzelmeket) is észrevenni, ezért az alapján hoznak döntéseket, amit felfognak. Érzelmi intelligenciájuk nagyon alacsony, empátiára kis mértékben képesek, de arra is inkább akkor, ha déjà vu 'érzésük' támad, betegségükből adódóan ezzel a jelenséggel nem mindig vannak tisztában.

Ők ezt nem fogják fel tragédiának, mert nem is értik igazán. Addig, amíg nem tudatosul az illetőben és a hozzá 'közelállókban" - itt gondolok a családra, illetve azon barátokra, akikkel még nagy nehezen sikerül szót értenie - csak még nehezebbé tesszük az ilyen ember életét. Gyakori konfliktusokat generál, amiből vagy menekül, vagy dührohamot okoz nála, ilyen esetben a szidalmazás nem megoldás, mert egyszerűen nem érti, nem tudja lereagálni.

Nem vagyok orvos, egyszerűen csak érdekel a téma, és szeretem az emberek jellemzavarait megfigyelni, és okot keresni rá.

Véleményem szerint ez a betegség kialakulhat már kisgyerekkorban, de felnőttként is. Én azt vallom, hogy ezekkel az emberekkel nagyon türelmesnek kell lenni, meg kell tanítani őket szeretni, akárcsak egy kisgyereket. Bátran ki kell mondani nekik olyan szavakat, amik értéket képviselnek pl.: szeretlek, ügyes vagy, nagyon jól csinálod stb. Érdemes elővenni azt a módszert, hogy a saját bőrén keresztül tapasztalja meg az érzelmeket, erre nagyon jók a különböző embert próbáló élmények/programok pl.: extrém sportok, kirándulások, utazások stb.

A kulcsa a dolognak, hogy nem szabad semmit sem erőltetni, mert erős ellenállásba ütközhetünk, és el is veszíthetjük az ilyen betegséggel élő személy (tudatalatti) bizalmát.