Milyen érzés bipolárisnak lenni?

Nem én vagyok bipoláris, hanem apósom (65) volt.

Amikor lent volt (depresszió), akkor csak ült a fotelben, nem evett, nem ivott, nem beszélt, nem csinált semmit. Ezt napokig. Amikor átváltott az agya a mániára, akkor felpattant, elment bulizni, csajozni, szórakozni. 3-4 napig nem aludt, elköltötte az összes pénzét, és megnősült! Amikor megint váltott, akkor beült a fotelbe, és ugyanez előröl. Nem sokáig bírtuk, szétköltöztünk.

Szia. Első, fenti kérdésedre válaszolva: borzalmas, szar, és minden egyéb szinonima erre.

Az enyém kb. ötödik osztályos koromban kezdődött általánosban, mikor mindenki kiközösített és/vagy utált, annak ellenére, hogy próbáltam velük normális, baráti kapcsolatot teremteni. Ez az időszak hatodikig tartott. Sajnos ez lehetett az a korszak, amikor úgymond...megjött az eszemb egy bizonyos téren. Nem is tudom hogy hívjam ezt. Elkezdtem értelmesebb lenni, egyre többet gondolkodtam, minden egyes vackot túlgondoltam és egy bő egy és fél év eltelt teljes depresszióval. Hetedik osztályban hirtelen teljesen hiperaktívvá váltam( amin csodálkoztak is), beszédesebb, szociálisabb ember voltam.( ez volt a 'mániás' része ennek a borzalomnak) Ez néhány hónapig így volt, aztán megint lehangolttá váltam, egyre jobban elkezdtem utálni magam, felfedeztem minden egyes apró hibámat, a barátaimat elhanyagoltam és napokig nem kerestem őket, elzárkóztam a szobámba és még a szüleimmel sem tudtam beszélni, plusz van mikor rám tör egy erős sírógörcs. A legutóbbi mániás időszak inkább március-áprilistól júniusig tartott, és jelenleg tart a depresszió...mostanában fizikai tüneteket is tapasztalok. Egyfolytában fáradt vagyok(pedig nem mozgok semmi, fekszem vagy ülök mindig, viszonylag kényelmesen, max. kimegyek a mosdóba inni és budira.), reggelente torokfájásom van és olyan mintha náthám lenne, de ez elmúlik estére. Egy ilyen periód során vagy egész nap alszom vagy 4-6 órákat, esetleg semmit.

Nem is tudom, hogy mitől szenvedek benne a legjobban. Az egész úgy ahogy van. A legrosszabb, egyesek szerint, hogy tudom, hogy kell az orvosi segítség, mégsem megyek el. Ahelyett itthon gubbasztok és sírok vagy kiírom/kirajzolom magamból a kínt. Talán az aggaszt a legjobban, hogy akaratlanul is teljesen elhanyagolok mindenkit aki szeret, úgy gondolván, ők úgyis jobban vannak nélkülem. Direkt lemondok dolgokat, csak hogy ne kelljen találkozni/beszélgetni.

Remélem hasznosnak bizonyult...Az előző két válaszoló pedig tökéletesen leírta azt, amit én itt most hanyagoltam.

Ja, a fizikai tünetekhez nálam hozzátartozik a szédülés, hasmenés, levertség is. Néha fejfájás.

Kiegészítve a szőveget pedig annyi, hogy a sírógörcsök és a rossz kedvekre nincs magyarázatom. Vannak. Próbálom ráfogni az önutálatomra, hisz az is lehet egy ok, de nem pont ezért fakadok ki. Vannak alkalmak mikor már sírni sem bírok. Érzem, hogy a könnyek ott vannak, de nem megy és ez az érzés kínzó.

Van olyan is, mikor éheztetem magam és fogyni akarok, pedig alig vagyok meg 40-41 kilo. Aztán napokkal/hónapokkal később meg felzabálom a mcdonald'sot. Hiába tudom, nem tudok ellenállni ezeknek.

Mellesleg csak egy-két hónapja áll tudatomban a betegség. A tünetek már előtte is gyakoriak voltak(pl. nagyon durva hangulatváltozások, oktalan sírás stb. amiket leírtam előzőleg). Hiába szóltam már a szüleimnek is róla, főleg anyukám(félreértés ne essék, szeretem meg kedves alapból...) nem képes/akarja elfogadni ezt és egy kicsit segíteni/megértést nyújtani. Nem varom el. De jó lenne, ha valamt tenne, mert magamtól biztos nem fogok csinálni semmit, főleg úgy, ha megtagadom a professzionàlis segítséget. Ezt a betegséget két internetes barátom tudja és egy, akit a valóságban is ismerek..utálom hangoztatni mert cikinek találom és félek, hogy majd elítélnek miatta és kiközösítenek, főleg, hogy teljesen új a közösség és senkit sem ismerek azon az egy barátomon kívül. (Elsős gimnazista vagyok) szóval jah, egy szívás az életem, öngyilkossággal is próbálkoztam már és sokat agyalok rajta vagy maga a halál gondolatán, de túl gyengének érzem magam hozzá.

Asszem csak ennyit akartam még hozzáfűzni..bocsi ha kicsit sok lett....

2 eve vagyok bipolaris. Most 17 vagyok.

3 havonta jonnek a depresszív időszakok,nekem ez Szornyu.

Sok gyógyszer bevétel,vagdosás,saját kezem kikaparasa...

Ongyilkossagi gondolatok,késztetések.

A mániás epizód mindig kellemes,boldog,tele meggondolatlan döntésekkel. Aztan letelik a 3 hónap es hupsz elorol az egesz. Faj belegondolni,hogy igy kell leeljem a hátralevő eletem.

En emellett pszichozisos is vagyok,folytonos hallucinációk.

Illetve Disszociativ szemelyisegzavarom is van,es borderline vagyok. Ja,es anorexia.

Minden ami jó...

6x voltam kórházban ezek miatt.

24/f

Mániás időszakban kocsiban ülve előzök szinte bárkit, jobban megy a gyúrás, kedvesnek látom az embereket és folyton azt érzem, hogy tetszek másoknak. Depressziós időszakban egy nyomoréknak érzem magam, akit elfelejtettek, alig mozdulok ki, szinte csak rosszat látok mindenkiben.

Nekem a 2 fázis nem 100%-ban különül el és nagyon gyakoriak a változások.

A depresszív fázis tovább tart, ilyenkor nem tudok kikelni az ágyból, semmihez nincs kedvem, vagdosom magam és rengeteg gyógyszert szedek be (néha az alkoholt viszem inkább túlzásba). Senkivel sem beszélek, csak alszom.

A mániás fázist szeretem, az az igazság. Úgy érzem enyém a világ, bármire képes vagyok, belekezdek mindenbe (ugyan be nem fejezem), nem alszom csak maximum 4 órákat, sportolok, bulizok, társasági életet élek, sokat szexelek, flörtölök. Vidám vagyok és élvezem az életet.

Ja és 23/N vagyok

A dühkitörések és az öngyilkossági gondolatok miatt akartam orvoshoz fordulni. Nem akartam tönkretenni mindenkit aki körülöttem van.