Kezeletlen bipoláris betegséggel meddig lehet élni, ha már erősen fizikai tünetei is vannak?

13 évesen jelentkezett a depresszió (köztudottan ez előzi meg), ami évekig tartott megállás nélkül, a bipoláris tüneteket csak 18-19 évesen tapasztaltam, bár akkor még inkább a mániás ("jóindulatú") fázisok domináltak. Most 26 vagyok, de az utóbbi években erős fizikai tünetei is vannak. Olyan érzés, mintha valami komolyabb betegségem lenne, de nem tudom pontosan leírni. Erős fizikai gyengeség, nagyon lelassultam, mind gondolkodásban, mind mozgásban, csont és ízületi fájdalmak, és olykor a mellkasomban érzek konkrét fájdalmat, nem csak olyan szomorúság érzetet. Máskor (bár ez ritkább) meg olyan kellemes bizsergést ugyanitt, hogy néha azon kapom magam, hogy mosolygok, és simogatom a mellkasom. Bár utóbbi lenne sűrűbben, de ez sajnos nem így van. Általában nagyon gyenge vagyok, néha meg indokolatlanul akkora energiabomba szabadul fel bennem indokolatlanul, hogy repülni tudnék, vagy futkározni megállás nélkül. A másik a hallucináció. Hangokat hallok néha, vagy éppen egy pillanatra nem hallok semmit. Sokszor émelygés ér el, ilyenkor a nagyobb cukorbevitel megoldja ideiglenesen a problémát, de ez csak rövid ideig tart. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy meddig tudja ezt az emberi szervezet tolerálni? Egyáltalán mi végez az ilyen betegekkel? Maga a szomorúság által meglépett öngyilkosság, vagy egyik-másik szerv felmondja a szolgálatot?