Hogy lépjek ezen túl? Úgy érzem ebbe fogok belebolondulni.

Tavaly kezdődött. Ültem az ágyamon egy egyszer csak bevillant az agyamba, hogy egyszer mind megfogunk halni. Persze ezt eddig is tudtam, de valahogy nem fogtam fel, akkor mégis. Azon gondolkodtam , hogy mi lehet a halal után. Hogy mennyire felek a teljes megsemmisulestol, hogy a szeretteim is bármikor elveszithetem, hogy az én életem is egy pillanat alatt vegeterhet.És semmit nem tehetünk ellene , max hosszabb lehet az életünk, de egyszer vége. Napokig csak feküdtem az ágyon és ezenei gondolkodtam, sírtam, amíg bírtam enni, rosszul voltam , panikrohamokat kaptam ha ebbe belegondoltam. Aztán valahogy ez lecsendesult, de mélyen mindig itt van ez a gondolat. Sokszor eszembejutnak az elhunyt nagyszuleim ,hogy hogy lehet, hogy a testükbol nem maradt semmi csak hamu. Ha látok egy kis bogarat például eltaposva akkor is egyből eszembejut, hogy az a kis test meg nem olyan rég élt és csak a semmi marad belőle. Sose bántom őket sőt ha tudom még is mentem őket. Próbálok hinni valamiben , de úgy érzem minden csak biologia, ugyanakkor, hogy lehet az , hogy én én vagyok és mások mások. Meg valami olyan biztos, hogy van amiről az ember nem tud, hiszen valahogy létre kellett jönnie a világnak, az első embernek, állatnak, növénynek.... Egyébként tanulok , nyáron dolgoztam most is, tavaly is, sok barátom van , a szabadidom velük töltöm, alig vagyok itthon akkor meg alszok de rengeteget álmodok is erről.

18/L