Hogyan léphetnék ki a depresszióból? Hogyan fogadhatom el magam? Akinek volt hasonló tapasztalata, leírná? Többi lent

25 éves lány vagyok. Lelkileg tudom, hogy nem igazán vagyok még érett a koromhoz képest, amit igencsak szégyellek. Jelenleg olyan élethelyzetbe kerültem, amiből, úgy érzem, nagyon nehéz számomra kijutni. 17 éves korom óta járok pszichiáterhez szorongás, depresszió miatt. Azóta szedek gyógyszereket, ám két évvel ezelőtt saját erőből sikerült leállnom velük. Azokban az időkben nyugisabb korszakomat éltem. A tavalyi év azonban sok újat hozott... a lényeg az, hogy nagyon nehezen viselem a közelgő államvizsga utolsó heteit, és egyszerűen nem tudom magam egy pillanatra sem megnyugtatni. Azóta újból jártam pszichiáternél, és írt is ki gyógyszereket, ám ezek csak ideig-óráig segítenek. Folyamatosan szorongok, állandóan rámtör a sírás. Nem tudom elhinni, hogy én is lehetek jó valamiben, pedig értek már sikerek az életemben. Tudom, igen gyerekesen hangzik, és nagyon szeretnék megváltozni, de nagyon nehéz. Azonban valami oknál fogva egész kiskoromtól kezdve másodrangú emberként tekintettem magamra. Hozzáteszem, hogy jelenleg a párkapcsolatom is fájdalmas és nehéz, azonban állandóan bizakodom, hogy jobb lesz.

Köszönök szépen előre is minden választ, tapasztalatot és tanácsot! Elnézést, ha nem annyira egyértelmű, kicsit ideges vagyok.