Túlságosan "művészlélek" vagyok. Vissza lehet szállni a földre ilyen lelkülettel?

Nem túl jó családi közegben nőttem fel. Szerintem ez a legfőbb oka, hogy már kicsiként is befelé fordultam, nem mertem kifelé megnyilvánulni. Férfi létemre elég érzékeny lettem.

13 évesen bekerültem a helyi színházba is, azóta is játszom ott. Ami érdekes dolog számomra, hogy nagyon sokáig jól éreztem magamat ebben az elvont művészi világban, azonban pár hónapja úgy érzem, hogy előjött egy erős belső konfliktus ebből fakadóan.

Hozzáteszem, hogy nagyon erősen szorongó is vagyok.

Szóval újabban úgy látom, hogy az ilyen művészlelkek állandóan lelkileg betegek. Nem képesek idomulni és integrálódni a társadalomba. És én is kezdtem ilyenné válni. Megijedtem ettől nagyon.

De a legnagyobb félelmem az az, hogy látom, hogy a túlérzékenység miatt sok művész önkezűleg, szóval értitek... nem szeretem leírni még a szót sem...

Attól félek, hogy ezzel az életszemlélettel és beállítottsággal én is eljuthatok egy olyan szintre, hogy soha nem leszek semmivel elégedett és utálni fogom az életet.

Hogyan lehet ebből kimászni? Szeretnék sokkal realistább, földön élő ember lenni. Tudjátok, mint más normális emberek.

18/f