Édesanyám depressziós, az alábbiakat figyelembe véve hogyan segíthetnénk rajta? (több lent)

Nem fogom leírni az egész történetet, a lényeg, hogy munkahely miatt került ide.

Egyrészt. Másrészt, Anya amúgy is nagyon nehezen viseli a változásokat. Mikor kb. 7 éve felújítás volt nálunk = átcsempéztük a fő helyiség padlóját az addigi hófehérről egy minimális törtfehér árnyalatra, hetekig magába volt zuhanva. Mindenkit megijesztett, én azt hittem gyerek fejjel, hogy beteg vagy egyéb komoly dolog, aztán megtudtuk, hogy az egész emiatt volt.

A mostani helyzetben 3 féle "hangulata" van.

Reggelente mintha valami rohamszerűsége lenne, felkel, és (ha délutános műszakon van) épp csak addig bújik ki az ágyból, amikor elindulok suliba, egy puszi erejéig.

Csak fekszik, és motyog, hogy ő nem így akarta, csak nekünk akart jót, ő ezt már nem akarja folytatni, csak aludni akar és aludni... Én ilyenkor azt sem tudom, mit mondjak, mert lehet, hogy jónak és motiválónak tűnik, amit mondok, de közben lehet, hogy benne negatív gondolatokat ébreszt. Például mikor tegnap reggel készülődtem, beraktam szép filmzenéket, mert tudom, hogy ő is szereti őket, mikor szomorú vagy ügyködik a házban, mindig megkér, hogy kapcsoljak be valami hasonlót. De tegnap, egyszercsak hallom, hogy könyörög, hogy kapcsoljam ki, mert az elmúlásról szól...

Napközben ugye dolgozik és mikor hazajön, kb. 5 percig nincs semmi szélsőséges dolog. Persze nem olyan, mint volt, inkább olyan érzetet kelt, mintha tartaná magát és bármelyik pilanatban kitörne belőle a fájdalom.

Aztán ez meg is történik. És ugyanaz van, mint reggel, talán kicsit jobban magánál van ilyenkor, nem az a görcsös, rohamszerű sírás...

És ez váltakozik.

Volt pszichiáternél, ő megállapította, hogy depressziós, de ennyi, mert nem ment vissza többet. Hiába mondjuk, hogy menjen akkor másikhoz, nem megy, állandóan csak azt mondogatja, hogy ő nem akar meghülyülni, ő nem hülye, őt bezárnák és megbolodulna..

Múlt hétvégén már olyan rosszul volt, hogy Apa már majdnem elvitte a kórházba, de egyszerűen nem tudtuk rávenni arra sem, hogy fürödjön meg.

Vasárnap este pedig megint megjelent egy "reménysugár", mintha jobban lenne.

És aztán kezdődött a körforgás, amit már leírtam.

Félek, mert alig alszik, tegnap reggel is azt mondta, hajnal 2 óta fent van. Bátyám nem tud semmiről, az ő segítségét nem tudom kikérni, nem is akarom, neki most megvan a saját problémája (nemrég költözött más városba, ritkán jön haza, amióta ilyen rossz a helyzet, még nem is volt itthon. Bár nem tudom mi lesz, ha egy héten belül hazajön, képes lesz -e Anya addig összeszedni magát, hogy ne sejtse tesóm, hogy ilyen rossz a helyzet).

Nézett Anya a neten egy kineziológus hölgyet, de mmég mindig nem ment el. Szerintetek ő segíthetne?

És mi mit csináljunk Apummal?

Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint volt, mert már ez nagyon sok.

18/L