Miért vagyok mindig szomorú?

Sziasztok!

Egy ideje már észrevettem,hogy valami nincsen velem rendben. Nagyon sokszor van hangulatingadozásom is és ilyenkor ilyen pánikszerű rohamok törnek rám naponta akár többször is,ilyenkor nagyon fáj a szívem,szorít a mellkasom és alig kapok levegőt. Viszont 10-15 perc múlva elmúlik minden. Az utóbbi időben éjszakánként alig alszom 4-5 óra hosszát és emiatt egész nap fáradt és feszült is vagyok. Nagyon sokszor megfordul a fejemben az öngyilkosság gondolata is. Mindig elképzelem,hogy hogyan is fogok véget vetni az életemnek és előfordul,hogy ezt éjszakánként meg is álmodom ahogyan végzek saját magammal. Egyáltalán nincsen életkedvem és amikor reggel felkelek rögtön az az első gondolatom,hogy miért is kellett nekem felkelnem,semmi értelme sincsen az életemnek és persze esténként úgy alszom el,hogy abban bízom,hogy másnap reggel nem kelek fel. Úgy érzem,hogy én senkinek sem vagyok igazán fontos. Ha meg is halnék a családom egy idő után úgyis továbblépne és el is felejtenének. Nem tudom,hogy miért de én akkor vagyok a legboldogabb amikor egyedül lehetek és olyankor elvagyok a saját kis világomban. Ha bármit is kell csinálnom rögtön feszült leszek,elkezd remegni a kezem. És ezek a problémák már évek óta jelen vannak a mindennapjaimban. Egyszerűen görcsölök mindentől és nem tudom,hogy van-e köze hozzá de az évek alatt kialakult nálam a magas vérnyomás.

Pszichológushoz sajnos nem tudok fordulni mivel az anyagiak sajnos ezt nem engedhetik meg. 19/F