Mi volt a legidiótább, degradálóbb, bagatellebb megjegyzés, amit mentális betegségetekkel kapcsolatban kaptatok?

"Hallod, akkor összehajtogathatod az én felsőimet is, mert olvastam a neten, hogy az neked örömet okoz,ha rendben vannak a dolgok.. hihi"

Barátnőm, miután megtudta, hogy OCD- m van.

- Már megint játszod a megtörtet?

- Unalmas a folyamatos önsajnálat.

- Direkt csinálod?

- Érzed, amikor jön? (😂)

- Mi bajod? (Ha tudnám nem lenne bajom😑)

- És ezért szedsz antidepresszánst? (Ha segít, akkor miért ne tehetném?! Persze, a makk egészségesek tudnak erről órákat beszélni😑)

Öh..az első. :S kedves.

Ez csak lustaság, szedd össze magad.

Csak elhatározás kérdése.

Apám a félcelésre amikor tini voltam (nem volt net sem, krvára nem tudtam, hogy ez ennyire elterjedt):

Ilyet b..dmeg a börtönben csinálnak a rabok, ha kórházba akarnak kerülni, a fszt játszod az eszed, idióta elmeháborodott.

kórházba vele! vigyék el!

(tesóm imád kötekedni mindenkivel, nekem ezt mondja mikor már nem bírom cérnával, mivel gyógyszert szedek és pszichiátrián is voltam már)

"Sajnos ön elmebeteg"

"Sajnos a kisfiam soha nem lesz képes a normális életre"

"Ne te emeld azt a dobozt, hiszen beteg vagy! Kímélni kell magadat."

Depressziós voltam, miután meghalt a feleségem, és a kisbabánk. De már meggyógyultam. A fenti embereknek ezt üzenem: @&#&@&@#@@!

Amikor megtudják, hogy autista vagyok:

- Lol, mennyi 6721984 x 98014262?

- És szoktál rángatózni? (wtf?)

- És ha szétbszom amit építettél akkor micsinálsz?

- Anyád cigizett mi?

- Mesélj valami tudományosat! (ezt a kérdést meg szokták bánni)

- Csak a hülyéknek van ilyen táblájuk!

- Oszt' mit szedsz rá?

"Hagyd már abba, nem értem, mi olyan nehéz azon, hogy normálisan egyél. Ezt már a 10 éves öcséd is megoldja önállóan, téged meg itt jó hogy nem figyelni kell napi ötször, hogy egyél, tisztára mint egy csecsemő." - anyukámtól. Röpke 6 éve vagyok evészavaros, és még mindig nem érti, hogy ez nem csak egy hóbort, nem tudom abbahagyni.

"Na majd ha megkóstolod az én sajttortám, egyből elmúlik ez az éhezős műsor." - nagynéném. Megszámlálni sem tudom, hányszor mondtam el, hogy ez nem így működik, és ha nagyon tukmálja, lehet, hogy megeszem, de ki fogom hányni. Nem azért, mert hánytatom magam, hanem mert olyan bűntudatom lesz tőle, hogy rosszul leszek.

"Csak picikét beteg, de majd jobban lesz." - ez nem idióta, inkább a szívem szakad meg tőle. A tesóm mondta, mikor megkérdezték, hogy mi a baja a nővérének, hogy ilyen vékony. Azt mondta, ezt válaszolta, és megkérdezte itthon hogy ez "jó volt-e". Azt hittem elsírom magam :( Sajnálom, hogy így kell látnia, mindennél jobban szeretem :(