Létezik olyan, hogy valakit nem érnek traumák, megaláztatás, rossz körülmények, rossz történések sorozata, szeretethiány és mégis beteg, labilis, depressziós, szorongó, mentálisan nem ép ember lesz?

Engem sok megalázás és szenvedés ért az elmúlt években, kb. úgy az életem második felében, legalábbis szerintem de pszichológusnál még nem jártam, gondolom ez lehet az oka hogy szoc. fóbiás lettem, (régen nem voltam az) mély depressziós időszakaim vannak, öngyilkosság gondolata kb. hetente egyszer minimum megfordul a fejemben, már régóta nagyon beteg rémálmok, a saját foszló holttestemet látom az ágyamban kb. ilyenek, bipoláris hangulatingadozások, állandó labilis tudatállapot. Ma gondolkodtam el rajta, hogy mindaz ami történt velem, nem számít traumának, mert szerintem nem voltak olyan kemény élmények ezek, hogy ezt a mély állapotot előidézzék. De akkor mi váltotta ki? A megaláztatások amik értek életemben, többnyire verések voltak. A legutóbbi, amit hónapokig nem tudtam feldolgozni már rég volt és azóta minimális szintre csökkentettem a kapcsolatomat az emberekkel, teljesen elszigetelődtem és kialakult egy kemény szorongás és szociális fóbia és paranoia az emberekkel kapcsolatban, megbízni képtelen vagyok. Amikor kb. 1 éve újra láttam a személyt aki azt tette velem amit tett, egy pillanat alatt felszakadtak a sebek és iszonyatos gyűlöletet és haragot kezdtem el érezni, pedig azt hittem hogy már feldolgoztam.