Háziorvos írhat fel altatót?

Köszönöm a válaszokat, akkor futok nála egy kört, hátha :)

Második, nem poénból nyúlok gyógyszerhez, eddig messziről kerültem őket. A kiütést úgy gondoltam, ahogy, nem betépni akarok vagy ilyesmi.

Bipoláris zavarom van. Ahogy írtam, a dilidokival nem vagyunk jóban, mert nem engedtem neki gyógyszertéren, magam akarok megküzedni ezzel a vacakkal és már egész jó eredményeket értem el... csakhogy mániás rohamom van és egy egész hete nem alszom. Általában el szokott múlni, most nem akar, a legtöbb, amit egy nap bírtam aludni, 3,5 óra volt, előtte meg két teljes napig fent voltam. Már nem bírom tovább, fizikailag el vagyok csigázva, fáj mindenem, alig bírok mozdulni a reakcióidőm a béka szebbik fele alatt és még így sem megy... ahogy vízszintbe teszem magam, zakatolni kezd az agyam és ha órák alatt sikerül is elpilledni, a legapróbb zajra felriadok és utána már egyáltalán nem megy.

Attól tartok ha ez így megy tovább, az alváshiány fog eltenni láb alól, most kénytelen leszek kivételt tenni és bevenni valami bogyót, ha csak egyszer is, hogy kialudhassam végre magam. Próbáltam ezernyi természetes módszert rá, teákat, vény nélküli természetes altatókat, kutyultam magamnak mindenféle csodaszert, meg sem éreztem. Őszintén még az altatóban sem vagyok biztos, mert nálam még a xanax sem csinált semmit, amikor a dokinak sikerült belém tuszkolnia... :D

Amúgy én cs sztem el, ez tény :)

Általában edzéssel szoktam kordában tartani magam, napi 2-3 kemény edzés már elég szokott lenni ahhoz, hogy pörgés ide vagy oda, beessek az ágyba. Csakhogy ez most kimaradt az elején, az első átvirrasztott nap után meg már nem éreztem magamban elég erőt hozzá... most meg már az is edzésnek tűnik, ha lelépcsőzök az elsőről a szeméttel :D

Köszi a válaszod :)

Hát, ha érdekelt lennék a leszedálásban, akkor bementem volna egy jó fél évre az elfekvőre, ahogy kedvenc pszichiáterem javasolta volt... próbált ezt-azt adni még az elején, de mindegyiknek brutális mániás roham lett a vége, na de nem olyan kis ártatlan, ami nekem általában lenni szokott, hanem valami gyilkos... teljesen kifordultam magamból. Aztán meg az ajtón. Kísérletezzenek máson. Ha meg aláírtam volna, hogy befekszem, akkor már tényleg nem lett volna beleszólásom, hogy mit tömnek belém. Lefogadom, hogy eltoltak volna mániába aztán nemes egyszerűséggel szedáltak volna. Jó módszer, csak valahogy nem vagyok kibékülve vele :D

Szóval nem is bánom igazából, ha nem adnak erős gyógyszert, mert nem vagyok jóban vele, nálam valahogy semmi nem úgy hat, ahogy kéne neki aztán csak vakargatják a fejüket miközben az én szociális kapcsolataim épülnek le. Hát kösz :D

Sikerült már kb. belőnünk a férjemmel, hogy mikor mi javít a helyzeten, ő meg kívülről látja is rajtam, hogy épp merre készülök kilengeni. Szóval ha betartom a saját szabályaimat, nem szokott ilyen előfordulni, csak sűrű volt ez a hét :)

Talán az lenne a legegyszerűbb, ha lehúznék egy üveg jó whiskeyt. Általában mániásan nem merek ilyet tenni, de annyira ki vagyok már dögölve, sok bajt nem tudnék már okozni :D

Kedves rezidens, elég sok sületlenséget sikerült összehordanod, javaslom, tájékozódj egy kicsit a témában mielőtt megszólalsz, különben lesznek még kellemetlen perceid :) Mondjuk azt sem árt számításba venni, hogy a beteg tünetei és nem a saját véleményünk alapján szokás mérlegelni a lehetőségeket. Sőt, megdöbbentően hangzik, de még különböző fokozatok is léteznek a betegségekben! :D Plusz, ha előítéleteid vannak a mentális betegekkel kapcsolatban - ami süt az irományodból -, akkor már most más pályára kéne áttérned. Soha az életben nem voltam közveszélyes de még magamra sem különösebben, bár ez talán betudható annak a veszett nagy kitartásomnak.

Ha jogilag is szeretnéd a s ggbeb szást elkerülni, esetleg vedd át újra a betegjogokat is, mert úgy látom, fedi még némi homály őket.

Így sem a legfőbb büszkeségünk az egészségügy, szóval ha így, az internet világában nem csak úgy leszel orvos, ahogy én atomfizikus, talán vedd kézbe kicsit sűrűbben a könyveket :)

Arról azonban biztosíthatlak, hogy ha az így eltöltött 13 évem alatt egyszer sem borultam el semmi hatására, még a pszichiáterem hathatós közreműködésével sem, pedig akkor aztán már tényleg alaposan meg voltam hülyülve, akkor talán már nem is fog bekövetkezni, szóval nyugodtan kimehetsz az utcára, nem kell félni tőlem :D

Egyébként köszi, megoldódott, nem tudom, hogy csak lezajlott-e ez a vacak, mert ultra rapid vagy mi a franc ciklusaim vannak, kb. hetente-kéthetente szoktam váltani... vagy csak már nagyon ki voltam merülve... de végre kialudtam magam.

Abban meggyőztél, hogy továbbra is kerüljem mindennel az orvost, amivel csak tudom :))

További szépet mindenkinek!