Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Ez mát depresszió? Mit csinálj...

Ez mát depresszió? Mit csináljak? 16/L

Figyelt kérdés

Régebben küzdöttem étkezési zavarokkal is, ebből még mindig nem sikerült teljesen kigyógyulnom.

Kb 6 hete elkezdtünk beszélgetni egy fiúval, minden jól alakult, úgy tűnt, én is tetszek neki. Aztán miután élőben találkoztunk (majdnem 3 hete), alig írt, van hogy napokig nem ir vissza. Nyilván mert nem tetszem neki (sem).

Azóta szinte minden nap sírok, amiért én sosem kellettem senkinek, úgy érzem, egy nagy nulla vagyok másokhoz képest (korábban is éreztem már így). Nincs motivációm vagy kedvem semmihez, amit eddig szívesen csináltam, ellenben kezdek rászokni a vagdosásra. Minden nap azt várom, hogy elalhassak, és végre ne érezzem ezeket a dolgokat egy ideig. Utálom az életemet. Nincs már benne semmi, amit várni tudnék, semmi, amiért érdemes lenne reggel felkelnem, legalábbis szerintem. Nem látom értelmét az egésznek. Minden célomat évekbe telik, mire majd elérem, semmi nincs a közeljövőben, aminek örülhetnék. Emellett állandóan fáradtnak, kimerültnek érzem magam.

Ez az állapot kb 2 hete áll fent nálam.

Ez depressziónak számít?

Mit csináljak?



2017. dec. 6. 16:21
 1/4 A kérdező kommentje:

*már

**ír

2017. dec. 6. 16:22
 2/4 anonim ***** válasza:
50%

Nem, ez tinikornak számít. Nekem is volt ilyen korszakom. Pont ilyen amilyet leírtál, csak nekem volt egy alkoholista apám is a háttérben. Vagdosásig nem jutottam, én az a fajta vagyok, aki egyszer vág, de akkor vége. Ezt már akkor is tudtam magamról.

Nézz előre, keress hobbikat, hamarabb kinövöd, mint gondolnád :)

24L

2017. dec. 6. 16:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 A kérdező kommentje:
Vannak hobbijaim. Pont ez a baj, hogy most elvesztettem az érdeklődésemet minden iránt...
2017. dec. 6. 16:57
 4/4 anonim ***** válasza:
80%

Szerintem sem depresszió. Én nekem is vannak ilyen hangulatingadozásaim, mondjuk nem tudom, hogy az számít e, de én fiú vagyok (17 éves). Én nekem is volt egy vagdosós korszakom, nekem sincsen már egy jóideje kapcsolatom, de most mégis boldog vagyok:)

Ne úgy fogd fel az egészet, hogy nem kellesz senkinek. Felesleges egy másik ember után sírni, mert sajnos nem segít és csak magaddal tolsz ki, túl kell lépni rajta, majd jön másik. Nagyon fiatal vagy még, bőven van időd és nem maradtál le semmiről!

Ha már nincs kedved azt csinálni, amit eddig szívesen csináltál, akkor keress valami más elfoglaltságot, az mindig beválik!:)

2017. dec. 6. 17:03
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!