Elmondjam a pszichológusomnak, hogy gyilkossági gondolataim vannak (többi lent)?

Mondd.

Mindenképp mondd el :) megkönnyebbülsz, hidd el. Amúgy meg hallott már durvábbat is, nyugi.

Sosem értettem hogyan lehet valaki olyan hogy hagyja magát, hog elnyomják. Nekem is voltak mindig olyan oszt. társaim akiket piszkáltak, kinevettek, dobáltak papír galacsinokkal satöbbi és soha semmit nem tettek ellene. Miért nem? Ti miért nem védekeztetek? Egyszerűen nem értettem miért ül és tűri amit tesznek vele. Tudjátok mit kellett volna tenni? Odamenni a nagyszájúhoz és jól megrugdosni, de mindenki előtt, hogy az egész osztály lássa, a következményektől nem félni. Le szálltak volna rólatok, sőt lehet lettek volna akik még mellétek is állnak! Nálam is bepróbálkoztak alsóban (egyébként már felnőtt nő vagyok!) és én megrugdostam, fiú volt, utánna nem sok gondm volt vele, onnantól kezdve mindenki másként nézett rám. Mesélje már el nekem valaki miért hagytátok, hogy bántsanak titeket? A tanárnak ellehet mondani a szitut, a beírás meg kit érdekel, magad védted.

Mondd el neki nyugodtan, tudni fogja, hogy hogyan segítsen. Egyébként megértelek, voltam én is hasonló helyzetben csak épp munkahelyen, nagyon durva dolgokat műveltek meg velem, és nem szolgáltam rá. Ha nem büntetnék, tuti megtaláltam volna a módját, hogy bosszút álljak. Szerintem valamilyen szinten tök normális dolog, akkor is, ha nem "divat" elismerni.

5-ös meg főleg nem értelek :O Munkahelyen megaláztak? Miért nem jelentetted fel? Az a baj a felnőttek nagy része is olyan mint egy nyuszi. Engem merjen bárki is megalázni, el is küldöm a jó k... a...-ba, szóval oda. És ezek mellett megfenyegetem hogy megyek és bírróságra viszem az ügyet, hidd el egyből visszább venne. Vannak személyiségi jogok, élni kell vele. A pszichológus utólag már mit tegyen? Vígasztaljon? Vagy együtt sírjon veled? Vagy mondja el, hogy lépj tovább, felejtsd el a múltat, mert az már nem fog változni és csak a saját idődet rablod ezzel?

6-os, azért, mert (abban az országban) külföldiként és (annak idején) jóval alacsonyabb beosztásúként marhára nem volt egyszerű a dolog. Felmondtam, és az új helyen jól érzem magam. Egyszerűbb volt, mint bíróságra járkálni (ahol semmi nem történt volna, mert a mobbing sajnos a mai napig nem súlyos büntetőjogi tétel). Nekem az volt a stratégiám, hogy képeztem magam, így magasabb beosztásba jutottam, ahol sokkal könnyebb megvédeni magam.

Külföld? Hol? Valami arab "állom" világ? Mert az nőként tényleg gáz még ma is.

A régi NDK területén volt (az ember azt hinné, hogy azóta elmúlt a kommunista diktatúra, de kb. az volt az első benyomásom, hogy Honecker feltámadt). Azt is gondoltam, hogy lesz valamiféle szimpátia a magyarok felé, de elmondták, hogy nekik Magyarország az Balkán. Konkrétan nulla esélye lett volna, hogy bármelyik német kollégám tanúskodott volna a zaklató felettesek ellen az érdekemben. Most a vasfüggönyön túl vagyok, kb. ég és föld a különbség.