Hol a határ a valóság és a képzelet között?

Érdekes kérdés. Kóros képzelgésről a köznyelvben szerintem általában akkor szoktunk beszélni, ha az illető nincs tudatában annak, hogy amit elképzel, az nem a valóság, illetve annyi időt tölt a fantáziavilágában, hogy ez a valós élete rovására (pl. munka, tanulás, barátok) megy. Földhöz ragadtság pedig amikor valakinek egyáltalán nincs képzelőereje. A legtöbb ember a skála két vége között helyezkedik el valahol.

Én például tudom magamról, hogy elég jó a képzelőerőm, és szeretek is fantáziálni dolgokról, de emellett dolgozom, tanulok, barátaim vannak, élem az életem. A fantázia azonban kétségtelenül színesebbé teszi azt, nagy veszteségnek élném meg, ha nem lenne. Azt is megkockáztatom, inkább veszíteném el egy végtagom, mint a fantáziára való képességem, ha választanom kellene köztük. Szerintem ezt valaki, aki "földhözragadtabb", nem igazán értheti meg.