Hol lehet panaszt tenni, ha elégedetlen vagyok a szakszerűtlen pszichológusi terápiával?

Kedves első válaszoló! Mint ahogy már kifejtettem, én mindenről megnyíltam neki. Amire saját magamnak se tudnék a kérdésre válaszolni, mert egyszerűen nem tudom a választ, csak azt nem mondtam el. Te nagyon nem értetted azt, amit írtam. (Amit neked elnézek, mert pár sor alapján nem tudhatsz meg túl sokat rólam, viszont a szakember másfél év alatt már annál inkább meg kéne, hogy tudjon.) Felvállalok én mindent. Elmebajom tudtommal nincs, de már gondoltam ilyenre is és vállalnám. Sokkal rosszabb a helyzetem egyébként, amit szégyellek mások előtt elmondani, de pszichológus előtt nem szégyellném. Itt nem a megnyílás hiányáról volt szó! Ha egyszerűen nem tudod pontosan, mitől félsz, miért félsz attól, amitől, és nem tudod megmondani, mi történne, ha mégis megtennéd azt, amit nem mersz megtenni, akkor azzal mit lehet kezdeni? Valamit biztos lehet, de biztos nem azt, hogy csak kérdezgetjük az embert. Gondolom, valami más módszerrel elő lehet ásni azt, ami olyan mélyen van a tudatalattiban, hogy az ember se tudja.

A második válaszoló válaszát köszönöm!

Közben a harmadik válaszolót is olvastam. Köszönöm neki is. Az a baj, ezeket a köröket le kell futni az elején, hogy mindenki elhiggye, nem akarok én titkolni semmit pszichológus előtt. Voltak régebben olyan dolgok, amikről nem tudtam volna beszélni, annyira szégyelltem, gáznak éreztem, de ma már, ha nem is a háztetőről az utcára kiabálva, de bizalmasabb viszony esetén el merném mondani embereknek.

Azt hiszem, válaszoltam a kérdésedre, 3. válaszoló, az előző hozzászólásomban. Bár nagyon konkrét nem voltam. Szóval valamit félek megtenni, és nem tudom megmondani, miért félek tőle, vagy mi történne, ha megtenném. Fogalmam sincs ezekről, egyszerűen nem tudok átlépni ezen a dolgon. Most se tudnám megmondani, pedig a terápia óta 1 év eltelt.

Hogy mit várok tőle? Hogy segítsen előrelépni a dolgokban. Ha meg nem tud, mondja meg, de ne másfél év múlva.

Biztos vannak módszerek, amivel ki lehet deríteni, mi az, amitől fél az ember, pl. rajzolni kell valamit, eljátszani valami játékot, írni valami történetet, vagy valami, amivel a tudatalattiból eljön, aminek elő kell. De ezt nem nekem kell tudni, hanem a szakembernek kellett volna. Lehet, nem a mélylélektan volt a szakterülete, vagy nem az, ami nekem kellett volna, de akkor is tudnia kéne, mi az, ami kell ilyenkor, és tovább tud küldeni más szakemberhez.

Szomorú, hogy nekem már jobban kell tudnom előre, mire van szükségem. És hogy teljes diagnózissal kéne megkeresnem a szakembert, és nem az ő dolga eldönteni, mi legyen. Végezhetnék pszichológiát is ennyivel.

Azért mentem őhozzá, mert valakinek hasonló problémája volt, és arról számolt be, előbbre jutott vele.

Sokszor volt az az érzésem a terápia alatt,hogy majd a következő alkalomra biztos kicsit jobban utánanéz a pszichológus a dolgoknak,hogy az én esetemben mit lehet tenni. De valahogy csak elütöttük az időt, én meg sajnos bíztam benne. Volt néhány alkalom, ami hasznos volt, csak hogy ne tűnjek teljesen egyoldalúnak. Így sem tudom értékelni.

Megnyugtat valamennyire, hogy van egy válaszoló, aki legalább elhiszi, hogy nem én nem akartam megnyílni.

"A hibád az volt, hogy nem tájékozódtál előre."

Belegondolva, ezzel nagyon nem értek egyet. Honnan tudhattam volna előre, hogy ez a kérdés (amire nem tudok válaszolni) lesz annyira fontos? Honnan kellett volna egyáltalán azt tudnom, hogy ehhez mélylélektan kell? Egy idő után furcsa lett, hogy ezen a kérdésen lovagol állandóan, és semmi érdekes nem történik, de gondoltam, csak tudja már mit csinál.