Bele lehet abba betegedni ha nem tudom kibeszélni magamból a fájdalmaimat?

Régen még képes voltam rá. De sajnos az utóbbi időkben olyan gát keletkezett köztem és a családom /barátaim (?) között hogy már nem vagyok rá képes. A családom ott rontotta el hogy nem hitt nekem bizonyos dolgokban és egy fél idegennek hamarabb hittek, a barátaimban nem tudok bízni pedig régen az is sikerült. Amivel le tudom ideig óráig csillapítani a feszültséget az a sírás, az állataim, alkohol, kávé, rajzolás. Egyébként nem vagyok prűd, szűklátókörű ha beszélgetni kell, nem vagyok magamnakvaló, ha akarok valamit teszek érte hogy úgy legyen. De erre képtelen vagyok hogy a rossz érzéseimről beszéljek. Az zavar a legjobban hogy nincsen beleszolasom szamomra fontos kapcsolatokban. Nem lehet megbeszélni szem-szem kozt hogy mi a probléma hanem egyszerűen kizarnak az eletukbol, es bennem megmarad sok kérdés. Csak mert ők gyávák. Én meg már magagom kívül nem tudok teljesen oszinte lenni senkivel. És ettol szinte megfulladok, szetfeszit bent.

18L