Állandóan szorongok, lassan kikészülök nagymamám betegsége miatt. Mit tehetnék?

Nagymamámmal nőttem fel, ő nekem az első a családban. Szívelégtelensége van, 76 éves, már sok éve egyre gyengébb, kint az udvaron, kertben már nem tud csinálni semmit, főzni még megfőz, takarítgat is. Nagyon gyenge, fullad, szorít a mellkasa, a bal kamra izomzata már 2 ujjnyira meg van nagyobbodva.

Igazából tudom, hogy az is egy csoda, hogy már ennyi évet megélt, mert nagyon sok betegsége van és nehéz élete volt, de nagyon nehéz látni és elfogadni, hogy a végéhez közeleg. Tudom, hogy az élet rendje az elmúlás, minden ember elbúcsúzik egyszer a szeretteitől, de nem tudok megbírkózni ezekkel a gondolatokkal. Már 2 éve minden egyes nap, nagyon sokszor, mélyen bennem van, hogy rettegek attól hogy belekattanok az elvesztésébe és nem fogom tudni feldolgozni. A nyaralásokat, kikapcsolódásokat sem tudom emiatt élvezni, egyre jobban eluralkodik rajtam a szorongás, rettegés. Támaszom van, a férjem a legjobb barátom is, ez sokat számít.

Kérlek, adjatok tanácsot, mire gondoljak, min változtassak, mi a véleményetek, hogy álljak hozzá ehhez a dologhoz? Normális ez egyáltalán, hogy ez engem ennyire megvisel? Kezdek érzelmileg teljesen kimerülni, már mindenen sírok, holott korábban nagyon stabil voltam, kiegyensúlyozott. Mit tehetnék? 26 éves vagyok egyébként.