Olyan emberekkel szeretnék beszélgetni akiknél egy első pánikroham után előjött egy mindennapos nagyon erős, folyamatos szorongás, különböző testi tünetekkel, halálfélelemmel. Hogy küzdöttétek le ezt?

Volt valamikor enyhább pánikbetegségem.

Azóta nincs. Tulajdonképpen teljesen hidegen hagy, hogy meghalok vagy sem, így nem is tud zavarni a gondolat.

A sorsom miatt picit ilyen buddhista világban vagyok, hogy az élet szenvedés. Szóval így ez nem nagyon foglalkoztat.

Szia!

Nekem ugyanez volt, nem mult el teljesen de sokkal jobb a helyzet mint fel eve. Bar en hipochonder vagyok, nekem azert ez nagyban befolyasol.

Bar most fognak majd tanakodni a dokijaim hogy kell e megis gyogyszer, hogy a tuneteim teljesen elmuljanak. De egyutterzek, nekem is irhatsz nyugodtan. Nekem sokat segitett az, hogy sorstarsakkal beszeltem. Egy idore megnyugtatott. :)

Hány éves vagy?

Elsőnek én kérnék egy beutalót háziorvostól vérvételre ahol megnézik a TSH-t, hogy nem-e hormonális a probléma.

Amikor nekem voltak brutális pánikrohamaim (minden inger nélkül) akkor kiderült, hogy az egekben van a TSH-m, kaptam rá gyógyszert és el is múlt.

Persze alapból kicsit szorongós típus vagyok ha emberek közé kell menni, magányos típus vagyok és a természetet szeretem :D

De ha minden kötél szakad akkor menj el pszichiátriára és irass fel valami SSRI-t vagy nyugtatót (Rivotril kiváló).

Sokan mondják, hogy hú de egészségtelen meg rossz meg stb...

na de most, hogy akarsz élni?

gyógyszer nélkül minden nap szorongva és rosszul lenni vagy

gyógyszerekkel de normális életet élni :)

El kell jutni a mélypontra vagy majdnem oda a valódi változáshoz.

Ahogy írtad, én is szorongással ébredtem, a halálomon töprengtem estig, ittam és kényszergondolatokat oldottam meg órákon át. A világszemléletem átformálva pár hónap alatt enyhítettem a rettegésem, olyannyira hogy mostanság naponta többször is átjár az életkedv gyönyöre, a szenvedéseim ellenére.

Teljes magányban élek két éve, ez jelentősen felgyorsította a "magambatekintés" folyamatát.

Na meg egyéb módszerek is, de ez intim dolog.

Amit szeretsz csinálni, azt kultiváld.

Tárd fel a saját viselkedési sémáid, tekints magadra, mint egy külső szemlélő, és tanulmányozd a működésed.

Van remény, de erre úgyis rájössz, hisz gondolkodó emberként meg kell hogy találd a megoldást, szabadságra vagy ítélve, mint mindannyian.

Azért az autoimmun pm. betegség rosszabb szerintem mert az gyógyíthatatlan, életed végéig "hormontablettát" kell szedned.

Menj el pszichiátriára és kezeltesd magad...

Nem szégyen ez, rengeteg ember küzd szorongással ami úgymond "természetes" is ebben a romlott, kirekesztő, megbélyegző társadalomban. :)

Én sem szívesen megyek emberek közé, lassan már undorodom tőlük, persze van kivétel...

De inkább maradok a természetnél az állatoknál, ők nem vernek át, nem használnak ki, nem érdekli őket, hogy nézek ki stb stb..