Volt már aki kigyógyult közepes depresszióból, disztímiából, enyhe szociális fóbiából, bipoláris zavarból? Ami mondjuk évtizedek óta állt fent?

Szia!

A bipolárisat nem tudom, a többi ellen elég jól tudok küzdeni. Sportolni szoktál valamit? Nekem csodákat tett. Emellett magnézium, D vitamin, B vitamin szedése jó.

Gonosz dolog ez a disztímia nagyon. Nálam is elég fiatalon jelentkezett, 13 éves koromban, de nagyon sok küzdelem, pszichológus, kineziológus, nyugtatók és rengeteg gondolkodás, idő és segítség mellett sikerült nagyjából kigyógyulnom belőle, de még sokszor előjönnek dolgok, amik felzaklatnak. Én azt mondom, nem lehetetlen a gyógyulás, talán örökké emlékezni fogsz a rossz időszakokra, de nagyon sokat lehet tanulni a sérülésekből amit disztímia vagy bipoláris zavar során szerzünk.

Ha valaki esetleg értetlenkedne és közölné, hogy dehát nagyon sok mindened megvan az életben, ami szükséges (munka, otthon, család stb), mégis miért nem vagy boldog?...na ezeket határozottan hagyd figyelmen kívül. :) Ugyanis az a f*s ebben az egészben, hogy semmi reális bizonyíték vagy ok nincs arra, miért alakultak ki ezek a sz*rok. Ha mégis, akkor nagyon mélyre vissza kell kutatnunk magunkban a probléma gyökeréig, esetleg történt e valami trauma szerű dolog gyerekkorban, netán az jöhetett elő később ilyen alattomos formában. De lehet krónikus is a dolog. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs megoldás, csak nyilván sokkal nehezebb megtalálni, és nem lehetetlen! Nekem sokszor egy mondat járt a fejemben: ha éppen a poklot járod és már nincs lejjebb, ne állj meg, hanem menj tovább. Ezt valami hülye sorozatban hallottam, de mégis volt benne valami. Minden tőlünk telhetőt meg kell próbálni, még több év után is, magunkba nézni és keresni. Sokat és sokáig. Tudom, ez a legrosszabb része, és teljes mértékben megértelek, ha már nem igazán látod a kiutat. Ebben a kis válaszban pedig sajnos nem tudok nagyon sokat segíteni, de szeretném hogy tudd (és ez most nem az a tipikus sablonszöveg, saját bőrömön tapasztaltam :) ), mindent meg lehet oldani, és bár nehéz, szinte lehetetlen erről másoknak mesélni úgy, hogy meg is értsék és még segítséget vagy útmutatást adjanak, de amikor már kezded érezni a gyógyulást, azt a lökést ami újra elindítja benned a küzdeni akarást, annál nincs csodálatosabb. Ha ügyes vagy, onnan már csak jobb lesz sokkal, és végre kezedbe tudod venni újra az irányítást. Ez mind fejben dől el. Tudom, hogy hosszú idő idáig eljutni és azt is tudom, hogy sikerülni fog neked. Hidd el, mert én hiszek benned. (Na furcsán hangzik ez így ismeretlenül, de tényleg így gondolom :D) Úgyhogy nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked, érdemes energiát fordítani a reményre.

Eprecske, gyógyszert is szedtél?

Meddig jártál egy-egy pszichológushoz?