Mi történik velem?

16 éves lány vagyok. A családi hátterem egész jó, bár apukám sokszor szokott veszekedést szítani velem vagy a családom többi tagjával, de amúgy ő is teljes mértékben egy jó szándékú ember és dolgozunk a kapcsolatunk helyrehozásán. A bátyámmal is alapvetően jó a kapcsolatunk, de a magánéleti feszültségét gyakran rajtunk vezeti le és bár ő úgy gondolja, hogy az inzultálásai viccesek, néha elég rosszul esnek, főleg, hogy én kapom belőle a legtöbbet, mert mi állunk a legközelebb egymáshoz. A legrosszabb , hogy az elmúlt időszakban már fel se veszem ezeket. Alapjáraton én egy eléggé érzékeny ember vagyok, nagyon függ a hangulatom a környezetemtől és (ha ennek így van értelme) képes vagyok egyszerre nagyon sok mindent érezni, nagyon könnyű felvidítani, viszont letörni is, de mostanában valahogy nem érzek semmit, jobban szólva kicsit üresnek érzem magam. A legtöbb dolog, ami régen érdekelt mostmár untat vagy egyáltalán nem is érdekel, nem tudom magam lefoglalni semmivel. Emberi kapcsolatokra sem különösebben vágyom. Ez amúgy nem meglepő, mert kissé introvertált vagyok, de régebben nem utasítottam vissza senkit, aki megpróbált valamiféleképpen közeledni felém. Általában az emberek szeretnek, mert megpróbálok mindig mindenkihez normálisan hozzáállni és amióta csak az eszemet tudom, mindig is pozitív kisugárzásom volt, ami sajnos mostanában kezd kicsit fakulni. Nem akarok senkit sem bántani semmiféle módon, ezért az utóbbi időben elzárkóztam mindenkitől. Ez sajnos kihat a családommal és legjobb barátnőimmel való kapcsolatomra is és hiába imádom őket nem tudom rávenni magam, hogy velük legyek. Főleg, hogy velük mindig jól éreztem magam, de mostanában van, hogy csak még jobban magam alatt leszek ha találkozok vagy beszélek velük (ami amúgy elég ritkán van, tekintve, hogy kollégista vagyok). Nagyon sokszor szorongok emberek társaságába és vagyok a teljes egyedüllétre. Ami régebben segített, amikor szomorúnak éreztem magam (például elmentem sétálni a Balaton partra vagy kiírtam magamból az érzéseimet, beszéltem a szeretteimmel, stb.) mostmár nem használ. Mindig is alvási problémáim voltak, de mostmár kezd kicsit kritikusabb lenni. Esténként alig bírok elaludni és ha el is alszok általában rémálmaim vannak és minimum egyszer felébredek az éjszaka kellős közepén (ha nem többször). Néha viszont nem tudok felkelni. Se az ébresztőre, se másokra nem kelek fel (épp ezért rengeteget kések a suliból, de ez már mellékes). A külsőmmel sem vagyok megelégedve. Sok embertől hallom vissza, hogy szép az arcom vagy hogy jó az alakom, de valahogyan én ezt nem tudom látni. Egy pont után elkezdtem utálni magam és próbálok mindent megtenni, hogy ez elmúljon. Mindig próbálom megváltoztatni a külsőmet, hogy el tudjam magam fogadni, de nem megy. Sokszor van az, hogy bűntudatom van, mert úgy érzem túl sokat ettem. A másik probléma, hogy egyszer egyáltalán nincs étvágyam, egyszer meg túleszem magam (amitól aztán mégnagyobb bűntudatom lesz). Sokszor érzem, hogy nem vagyok elég se magamnak, se másoknak és csak zavarom a körülöttem lévőket. Ilyenkor szoktam általába kicsit magamba zuhanni. Azt se hittem volna, hogy valaha elgondolkozok rajta, hogy bántsam magam (tekintve, hogy utálom a fájdalmat és még egy szuritól is sírógörcsöt tudok kapni), de mostanában egyre többször érzem a késztetést arra, hogy kipróbáljam a vagdosást vagy étkezések után meghánytassam magam (hálistennek ilyen még nem fordult elő, de néha nagyon megijedek attól, hogy milyen elszánt tudnék lenni ezzel kapcsolatban). Koncentrálni sem nagyon tudok mostanában, se a tanulásra se semmi másra (most is kb. másfél órája írom ezt a bejegyzést). Nem szeretnék magamnak semmilyen "diagnosztikát" felállítani, csak nagyon szeretném tudni, hogy mi lehet a bajom, mert ezt nem merem megosztani azokkal akik ismernek, szégyellem, hogy ilyen gondolataim vannak és hogy így érzem magam. Pont ezért is a kulcsszavak mögé jár még egy kérdőjel is. Elnézést, ha nem teljesen érthető amit írtam, vagy ugráltam a témák között vagy eltértem az eredetitől, csak gépeltem mindent ami eszembe jutott lehet. Ezeket nem akarom a környzetemre zúdítani, nem akarom, hogy aggódjanak miattam, főleg ilyen dolgok miatt. Ki tudja, lehet, hogy csak "kamaszodom".