Miért vagyok türelmetlen az olvasás/tanulás közben?

Ezért, és ezt te írtad: Folyton ideges vagyok, stresszelek, és nem mellesleg tele vagyok megfelelési kényszerekkel.

Szerintem fordulj pszichiáterhez, nekem segített, sajnos nem az egyetemi éveim alatt, így azok pokoliak voltak. Ha visszamehetnék időben, előbb fordulnék orvoshoz. Pszichiáter szerintem nem segít, ideig óráig max, de ha ilyen kényszeresen pánikolós vagy, mint én, hogy meg akartam bukni mindenből és egyszerűen nem értettem meg hogy x+y az miért z, majd ez úgy lestresszelt, hogy folyamatosan hullámoztak az "igen meg tudom csinálni" és a "nem, nem fog sikerülni" időszakok.

Mert fölöslegesen csinálod. Nem lelsz benne örömet, nem lesz belőle hasznod, legszívesebben minél hamarabb előbb túl akarnál lenni rajta; hogy aztán olyasmikkel foglalkozhass, ami téged érdekel, ami számodra fontos, vagy csak pihengessél egy kicsit. Az olvasás meg unalmas folyamat, még olyankor is, ha izgalmas könyvet olvasol. Én anno a Harry Potterből volt, hogy csak azért olvastam el 6 fejezetet egymás után egy nap, mert már a végére akartam érni az olvasásnak , le akartam tudni, de már tudni akartam, hogy mi a sztori. Hogy minél gyorsabban kiderüljön a sztori, és végre végezhessek az olvasással. 4. könyvtől már a film előtt akartam mindig a könyvet kiolvasni. Sőt, már talán a 3.nál is előbb olvastam a könyvet, de mindegy, ez most nem lényeges. Az olvasás olyan monoton, nyomasztó, és közben nem történik semmi. Mármint teveled. Szóval az olvasás közben üres az életed. Én ezt így éltem meg, nem pedig úgy, mint ahogy van valakinek a mondása, hogy aki olvas 1000 életet él meg egyszerre. Az olvasás akkor is monoton, meg unalmas. Maga az, hogy olvasol, és közben tényleg üres az életed, mert ott vagy egy helyben, és nem mozdulsz; vagy még akkor is üres közben, hogyha valaki esetleg fel-alá járkál a könyvvel közben.

*az eleje az még csak a tanulásra vonatkozik annak, amit írtam.