Kérlek, olvassátok el, ha valakinek ilyen tünetei vannak, ő hogy él túl? Háziorvos mondhat előzetes véleményt ezek alapján, vagy csak az, akihez beutal?

Bocsánat, hosszú lesz. Szóval. 7 éve küzdök nagyjából depresszióval, erről egyébként csak gimi óta van papírom úgymond, ugyanis általános suli végén olyan pszichológushoz jártam, aki a saját erkölcsi normáit akarta rámerőltetni, így évekbe beletelt, mire újra erőt vettem magamon, hogy szakemberhez forduljak. De tudom, hogy mióta érzem ezt. Jelenleg 20 éves vagyok.

Gimi utolsó évének elejétől a végéig jártam először pszichológushoz, majd pszichiáterhez, gyógyszert is szedtem, majd jött egy nagy szerelem, baromi impulzív lettem, mindent eldobtam magamtól. Azt hittem, jól vagyok, nem jártam tovább, nem szedtem gyógyszert, otthagytam az OKJ képzést később, dolgozni kezdtem, majd el is költöztem otthonról. Végül pedig szakítottam a nagy szerelemmel, mikor rájöttem, hogy csak jobban magamba roskadtam miatta, mint azelőtt.

Így következő szeptemberben újra pszichiáter, ekkor már túlvoltam egy pánikrohamon is, bár ezt nem említettem neki. Ő is egyből gyógyszert iratott, szedtem is, de semmi javulás nem történt. Csak mentem lefelé a lejtőn. Terápia emellé nem volt, a vagdosásokra annyit mondott, "ne tedd, felesleges", minden dologra azzal biztatott, hogy "nézd, milyen jól alakul az életed", és elbúcsúzott annyival, hogy "légy pozitv". Valahogy ez nem segített egyáltalán.

Januárban letettem a gyógyszert és nem mentem hozzá többé.

Meggyőződésem volt, és most is az, hogy ebből nincs kiút, és akárhányszor próbálom meg, mindig belebukok majd. Sokat gondolok emiatt arra, hogy meg akarok szűnni létezni, a halál nagyszerű kiút.

Az elmúlt hónapokban úgy érzem, sokat romlott az állapotom. Nem az egyszerű depressziós érzéssel élek együtt, mint eddigi éveim alatt. Igazából összegyűjtöttem egyszer, mi a gond, és emiatt akkor pánikrohamot is kaptam. Ha olyan dolgokat olvasok vagy nézek, amik kicsit is kifejezik ezt a démoni érzést, ami bennem van, az olyan, mintha triggerelne.

Vannak lelki tüneteim: öngyilkos gondolatok, önbántalmazó gondolatok, ok nélküli rossz érzés, szomorúság, szinte folytonos feszengés (vagy inkább szorongás a jó szó), néha olyan érzésem van, mintha mindenki megnézne, megbámulna, mintha követnének az utcán vagy rólam beszélnének. Nincs jövőképem, nincs libidóm. Ha valamibe belekezdek, nem tudom végigcsinálni, legszívesebben feladnék mindent, az életet is... képtelen vagyok hosszútávon figyelni vagy koncentrálni, az emlékezőképességem se valami fényes. Az önértékelésem egy nagy nulla, rettentő rossz véleménnyel vagyok magamról. Sajnos nagyon könnyen váltok hangulatilag a közömbösről a nagyon ingerültre, és ok nélkül tudok agresszív lenni olyan emberekkel is, akikkel amúgy nem akarnék:(

Baromira paranoiás vagyok olyan szempontból is, hogy ok nélkül féltékeny vagyok nőkre a párom környezetében, persze ezt igyekszem elfojtani, de olyan szempontból is, hogy olyan, mintha TUDNÁM, hogy pletykák keringenek rólam, pedig semmi bizonyítékom nincs.

Már lassan az is teher, hogy elhagyjam az ágyat, vagy a házat, rossz emberek között lenni, nem akarom, hogy megszólitsanak, a telefont se merem felvenni, utálok vásárolni és emiatt másokhoz szólni.

Néha nagyon álomszerű érzésem van, őrültnek gondolom magam (ez leginkább a pánikolások alatt fordult elő), és mintha fejbecsapna egy önkívületi érzés... van, hogy úgy viselkedek, ami egyszerűen nem rám vall, és tudom, hogy nem kéne azt tennem vagy mondanom, de mintha a testemet ez nem érdekelené. Gyakran van bűntudatom úgy kb minden miatt.

Meg persze testiek is... önbántalmazó tettek (vágás, ütés, égetés... volt már, hogy munkába indulás előtt vagdostam magam, hogy elvonja valami a feszültséget)

Függőségeim vannak, napi szinten füveztem (mindig elalvás előtt, hogy tudjak aludni), mióta nincs nálam fű, leginkább dohányzok.

Nyomó mellkas és has érzetem van, mintha rám nehezedne valami.

Mostanság étvágytalanság, napokon át alig eszek, utána aztán néha rámtör egy falási kényszer, de az elmúlt két hétben emiatt 3-4 kilót fogytam.

Fulladásérzés (tudom, hogy kapok levegőt, de pánikba esek, hogy nem érzem, mintha nem jutnek levegőhöz)

Nagyon gyorsan dobog a szívem (nyugalmi állapotban 100as a pulzusom), és ha ezt észreveszem, megijedek, még feszültebbé válok...

Nehezen alszok el, alvás közben felkelek, nehezen alszok vissza, nem pihenem ki magam, gyakran álmodok rosszat, vagy olyat, amit nem értek, és ez frusztrál.

Nem tudok megmaradni egy helyben, járkálok, dobolok, ropogtatom a nyakam, tornáztatom magam, nézegetem a telefonom, vakargatom magam, rágom a körmöm vagy a szám

Remegek. És engem ez megijeszt, hogy csak úgy vagyok, ránézek a kezemre, és... mintha vacognék, csak nem fázok.

Stresszhelyzetben gyakran rámjön a sírásinger, vagy el is sírom magam.

A társas kapcsolataim is elég gyökerek, nagyon rá tudok mászni úgy emberekre érzelmileg, hogy közben nem merem őket közel engedni. Nem tudom jól leírni. Igazából azt se tudom, tudnék-e még mit írni, vagyis persze tudnék, de ezt se volt épp egy sétagalopp. Holnap terveztem elmenni orvoshoz, végre veszem a bátorságot, de félek, hogy ezzel is megint kudarcot vallok:(