Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Úgy érzem komoly gondok...

Úgy érzem komoly gondok vannak velem. Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Kicsit talan hosszu szoveg lesz, nem is tudom hogy irjam le pontosan, erthetoen ezt az egeszet, de megpróbálom:


23 eves vagyok, es ugy gondolom hogy mentalis betegsegben szenvedek, pontosabban súlyos depresszioban evek ota (egy masik nagyobbik tesom is szenvedhet ebben, vagyis amely jeleket megfigyeltem rajta, az rajtam is kiszokott jonni), mivel legtobbszor pesszimista, negativ vagyok sok mindennel kapcsolatban, legyen az valamilyen tevekenyseg, tervek, stb.

Itt egy link: [link]

Ha elolvassatok a "A depresszio tunetei" reszt akkor abbol rengeteg dolog megfigyelheto nalam.

Nincsen tul sok erdeklodesi köröm sem, ugy ertem szabadidos. Jatsszani szeretek videojatekokkal, (inkabb szerettem mert mar nem sok kedvem ehhez sincsen) vagy zenethallgatni es kb ennyi. Önbizalmam is hianyzik teljesen, nem merek belenezni a tukorbe, mert akkor csak egy luzer valakit latok benne, egy olyan valakit aki csak rossz dontesek sorozatat hozta mindig. Tarsasagi ember sem vagyok, inkabb az a visszahuzodo, csendes, felenk tipus vagyok, baratom is csak 2 van osszesen.

Tobben mondtak mar hogy nem vagyok egy buta ember mivel egyetemre is jartam (amit persze be sem fejeztem, de erre meg kesobb visszaterek).

Sokszor gondolkodtam ongyilkossagon is es csak ugy hirtelen ramjon a letortseg, kedvetlenseg egyik pillanatrol a masikra, ebben az allapotban kizarolag rossz dolgokat erzek, hogy mi mindent rontottam el eddigi eletem soran. Rengetegszer csak a multra tudok gondolni, hogy mennyire jo volt minden regen, tehat nem latom a pozitiv jovokepemet, nem a jelent élem, csak úgy vagyok a vilagban. Baratnom sem volt meg soha, pedig szeretnem megtapasztalni hogy milyen erzes amikor van az embernek. De ilyen allapotban nem hiszem hogy lesz majd.

Talan lekene irnom azokat a dolgokat amiket rosszul, traumakent ertem meg es nem tudtam rajtuk tovabblepni?

Mit tanacsoltok? Mit csinaljak? Menjek haza Magyarorszagra? Mert most jelenleg kulfoldon dolgozom.



2018. jún. 21. 18:49
1 2
 1/11 A kérdező kommentje:

Leirom inkabb a traumakat, rossz dolgokat amiket megeltem:

A legelso talan az, hogy amikor korulbelul 17 evesen reszben anyagi (szegenyseg) es reszben csaladi okok miatt (mert lehet az tortent volna, hogy adossag miatt elarverezik egyik tesom hulyesege kovetkezteben a hazat) inkabb elkoltoztem edesanyamtol, igazabol csak a belvarosba koltoztunk be 3 masik testveremmel egyutt, tehat nem voltunk messze egymastol, igy szinte minden nap meglatogattam, de ugy erzem hogy nem tett jot a lelkemnek, ugy erzem elhagytam őt, mivel mindig is az az anyas tipus voltam. Csaladi okokra visszaterve,: soha nem volt szinte osszetartas a csaladomon belul, veszekedesek voltak legtobbszor, plusz edesapam mar a 2000-es

evek elejen kulon koltozott tolunk es sokaig ivott.

Szoval, ahol laktam, ott nem ereztem jol magamat, mintha csak kenyszerbol lettem volna ott, nem tudtam megszokni az ottletet.


Videojatekokat is okolom, mert regen rengeteget jatszottam, minden nap igazabol, kb 9  eves korom ota, nyari szunetben is, ahelyett hogy sportoltam volna valamit, vagy valamilyen szakkore jartam volna suliban. Tehat mondhatjuk ugy is hogy jatekfuggo voltam akkoriban. Ez 14-15 eves koromtol teljesedett ki leginkabb, mert elotte  szabadban jatsszottam azert ismeroseimmel, hulyultunk.

Altalanos sulis idoszakomban azert jol elvoltam osztalytarsaimmal. Viszont kozepsuliban a visszahuzodo, szorgalmas, csondes, felenk tipus lettem, en voltam az egyetlen aki meg a szalagavato osztalyprodukciojan sem vett reszt, inkabb annak a koltseget videojatekokra koltottem, nem jartam el sose szorakozni csak a jatsszas, tanulas, hazimunka ment egyfolytaban. Karacsonykor is ahelyett hogy kint lettem volna a tobbiekkel, akkor is bementem szobamban jatsszani.


Iskolas idoszakomban ettsegim nem lett annyira rossz ezert dontottem ugy hogy 2015-ben a jogi asszisztens okj kepzest probalom meg (eleg nehezen lett meg hogy mire is jelentkezzek, mert nem volt olyan dolog ami nagyon vonzott volna) viszont novemberben ki is iratkoztam, az okok koze sorolhato hogy sokan irtak hogy nem nagyon lehet vele elhelyezkedni, meg a videojatek itt is reszben jelen volt, hogy  azert hagytam ott hogy tobbet jatsszhassak, pedig nem volt olyan rossz ez a szak, csak en adtam fel nagyon konnyen, emiatt is haragszom magamra.

Kovetkezo evben jelentkeztem okj-s kepzesre, amit kb 1 ev utan otthagytam, mert nem nem szerettem es igy alakult hogy kulfoldre kitudok menni dolgozni es ossze is jott.


Tobb mint 1,5 evig dolgoztam Skociaban , ahol 2 masik testverem is ott dolgozott, es duhos vagyok magamra mert ezeket nem mondtam el nekik, sosem tudtam kiadni magambol ezeket a dolgokat, pedig talan tudtak volna segíteni rajtam. Majusban dontottem ugy dontottem hogy 2 masik baratommal eljovok Angliaba, azzal a cellal hogy megprobaljam magam mashol, tehat junius eleje ota itt vagyok, es nem erzem eddig ugy hogy most ezzel jo dontest hoztam volna, mert azon a helyen csak ott voltak testvereim. A legelso talan az, hogy amikor korulbelul 17 evesen reszben anyagi (szegenyseg) es reszben csaladi okok miatt (mert lehet az tortent volna, hogy adossag miatt elarverezik egyik tesom hulyesege kovetkezteben a hazat) inkabb elkoltoztem edesanyamtol, igazabol csak a belvarosba koltoztunk be 3 masik testveremmel egyutt, tehat nem voltunk messze egymastol, igy szinte minden nap meglatogattam, de ugy erzem hogy nem tett jot a lelkemnek, ugy erzem elhagytam őt, mivel mindig is az az anyas tipus voltam. Csaladi okokra visszaterve,: soha nem volt szinte osszetartas a csaladomon belul, veszekedesek voltak legtobbszor, plusz edesapam mar a 2000-es

evek elejen kulon koltozott tolunk es sokaig ivott.

Szoval, ahol laktam, ott nem ereztem jol magamat, mintha csak kenyszerbol lettem volna ott, nem tudtam megszokni az ottletet.


Videojatekokat is okolom, mert regen rengeteget jatszottam, minden nap igazabol, kb 9  eves korom ota, nyari szunetben is, ahelyett hogy sportoltam volna valamit, vagy valamilyen szakkore jartam volna suliban. Tehat mondhatjuk ugy is hogy jatekfuggo voltam akkoriban. Ez 14-15 eves koromtol teljesedett ki leginkabb, mert elotte  szabadban jatsszottam azert ismeroseimmel, hulyultunk.

Altalanos sulis idoszakomban azert jol elvoltam osztalytarsaimmal. Viszont kozepsuliban a visszahuzodo, szorgalmas, csondes, felenk tipus lettem, en voltam az egyetlen aki meg a szalagavato osztalyprodukciojan sem vett reszt, inkabb annak a koltseget videojatekokra koltottem, nem jartam el sose szorakozni csak a jatsszas, tanulas, hazimunka ment egyfolytaban. Karacsonykor is ahelyett hogy kint lettem volna a tobbiekkel, akkor is bementem szobamban jatsszani.


Iskolas idoszakomban ettsegim nem lett annyira rossz ezert dontottem ugy hogy 2015-ben a jogi asszisztens okj kepzest probalom meg (eleg nehezen lett meg hogy mire is jelentkezzek, mert nem volt olyan dolog ami nagyon vonzott volna) viszont novemberben ki is iratkoztam, az okok koze sorolhato hogy sokan irtak hogy nem nagyon lehet vele elhelyezkedni, meg a videojatek itt is reszben jelen volt, hogy  azert hagytam ott hogy tobbet jatsszhassak, pedig nem volt olyan rossz ez a szak, csak en adtam fel nagyon konnyen, emiatt is haragszom magamra.

Kovetkezo evben jelentkeztem okj-s kepzesre, amit kb 1 ev utan otthagytam, mert nem nem szerettem es igy alakult hogy kulfoldre kitudok menni dolgozni es ossze is jott.


Tobb mint 1,5 evig dolgoztam Skociaban , ahol 2 masik testverem is ott dolgozott, es duhos vagyok magamra mert ezeket nem mondtam el nekik, sosem tudtam kiadni magambol ezeket a dolgokat, pedig talan tudtak volna segíteni rajtam. Most meg Angliaban dolgozom jelenleg, 2 masik baratom is itt van, es nem tudom mi legyen, ilyen allapotban. :(

2018. jún. 21. 19:10
 2/11 anonim ***** válasza:
34%
neked önbecsülésed 0, aki depressziós az semmit sem csinál, mert fizikailag nincs hozz ereje.
2018. jún. 21. 19:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
27%
Amugy meg nem tudod te, mi az, hogy "trauma". Ezek nem traumak, amiket leirtal. Ettol fuggetlenul nem az a lenyeg, hogy kint vagy-e vagy hazakoltozol, hanem hogy ha nem erzed jol magad, akkor kerjel segitseget szakembertol. De nalad valami jellemhiba ez inkabb, mikor te kersz itt segitseget, kiirsz 200 oldalt, valaki veszi a faradsagot es vegigolvassa, te meg lebunkozod. Gondolkodjal mar el magadon. Amugy meg jo kis barataid meg tesoid lehetnek, ha a gyakorin kell tanacsot kerned. Fordulj szakemberhez mert kattant vagy. De nem depresszios.
2018. jún. 22. 12:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 A kérdező kommentje:
Te mar csak tudod, hogy kattant vagyok e vagy depresszios. A helyemben vagy? Nem. Akkor megis honnan tudhatnad?
2018. jún. 22. 17:04
 5/11 A kérdező kommentje:
Johetnek meg valaszok.
2018. jún. 25. 15:08
 6/11 anonim válasza:
Minél előbb keressél fel egy pszichológust, ha tud segit. De annyi bajod van, hogy nem hiszem! Gyógyszerrel nem megoldható.
2018. jún. 26. 08:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
ez dysthymia, nem depresszió.
2018. jún. 26. 15:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 A kérdező kommentje:
Masok szerint?
2018. júl. 4. 12:42
 9/11 anonim ***** válasza:
te komolyan innen várod a diagnózist...?
2018. júl. 4. 20:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:
100%

Szia.


Először is felejtsd el az előző hozzászólásokat. Első lépésnek nem rossz.


Másodszor. Magad is felismered, hogy súlyos depresszióban szenvedsz, valószínűleg évek óta. A logikus kérdés az, hogy kértél-e segítséget?


A GP-n keresztül ezt nem bonyolult megtenni itt a UK-ban, noha a hosszú várólistára azért készülj fel. Valamint addig is, a neten biztosan találsz support groupokat, szervezeteket, akik tudnak segíteni. A témába vágó könyvek is a barátaid.


Ezen kívül azt tudom javasolni, tűzz ki célokat - pl. hogy hetente kétszer elmész edzeni/futni, ez mellesleg a mentális egészségeden alapból segíteni fog kicsit - és dolgozz ezeknek a céloknak az eléréséért. Ne ott kezd, hogy "minden szar", hanem fókuszálj egy adott területre, hogy azon belül mivel nem vagy elégedett, és előbb egy dolgon próbálj változtatni.


A traumatikus múltbéli eseményeken, rossz emlékeken való folyamatos rágódást a depresszió okozza (és fordítva is igaz: egyre csak mélyebbre tol ez a rágódás a depresszióban), így nagyon meg kell tanulni hatékonyan megszakítani ezeket a szinte automatikus gondolatokat. Ebben is segíthet egy szakember.


Végül, próbálj kapcsolatokat teremteni és ápolni másokkal - rokonokkal, barátokkal, a sarki boltossal - mert egyrészt ez fejleszti a szociális képességeidet, önbizalmad, másrészt hosszú távon a hangulatod is javítja, még ha elsőre rohadtul nem úgy tűnik is.


Munkára fel!

2018. júl. 4. 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!