Öndiagnosztika: mentális betegség vagy személyiségzavar?

Sziasztok, lehet a magyarázatom kissé hosszú lesz és irreális, de szeretem kiírni magamból a dolgokat. Jártam már pszichológushoz régebben, de nem tudtam neki kellőképpen szavakba önteni, mi is a probléma, ráadásul teljesen más kérdéseket tett fel és nem találtuk meg a közös nevezőt, így egyszer csak nem mentem többet.

A külvilág szerint én egy kiegyensúlyozott és nyugodt ember vagyok, de igazából csak megtanultam ezt a fajta mechanizmust, hogyan viselkedjek normálisan és barátságosan, még ha valami bajom van, akkor is.

Két fajta hangulatom/korszakom szokott lenni. Régebben hosszú ideig depressziós voltam, vagdostam magam, nem találtam kiutat. Aztán rájöttem, hogy vannak erényeim, amik másnak nincsenek és amióta ez megtörtént időnként nagyon magabiztos vagyok, lenéző, sőt, talán már-már szociopatikus, egyszer még fel is jelentettek a rendőrségen, de ez nem tartozik most szorosan ide. Máskor viszont együttérző, másokat is magamat is sajnálom, nyomorultnak, szerencsétlennek érzem magam és hogy nincs helyem a világban, mert nincsenek közeli szeretteim (ami nem igaz, az utóbbi időben sok ismerőst és barátot szereztem, amikor épp olyanom volt).

Ja és végezetül:dohányzom, időnként iszok és igencsak felelőtlen, önpusztító is tudok lenni, vagy azért, mert annyira boldog és gondatlan vagyok, vagy pedig az ellenkezője. Továbbá szoktak lenni olyan semleges, normális tényleg kiegyensúlyozott időszakaim is.

Ti mit gondoltok erről? Veletek is szokott lenni hasonló? Már konkrétan felnőtt vagyok, nem hiszem, hogy holmi egyszerű hangulatingadozás és nem, szerelmes sem vagyok.