A papám nem tudja feldolgozni a mamám halálát. Mit tegyek?

Majdnem 3 hónapja és még nem dolgozta fel ? Hát nem csodálom . Az én papám se tudta még túl tenni magát mamám halálán , pedig ennek már több , mint 1 éve volt . Szóval legyetek türelemmel és foglalkozzatok vele .

Ui : Részvétem utólag is .

Nem kiskutya kell neki, hanem ti. Gondolom egyedül van. Így egész nap csak a mamára gondol és nem csinál semmi mást. Nem fog jóra vezetni. Ne ti hívjátok hanem ti menjetek....

Részvétem amúgy.

"Ne ti hívjátok hanem ti menjetek."

Feltételezem, hgy a kérdezöék nem tudnak menni, mert a papa nem a szomszédban lakik, hanem esetleg (több) száz km-re, és a munka meg egyebek miatt nem lehetnek tartósan a papánal, ö viszont valószínüleg nyugdíjas, azaz bárhol is lehetne.

A papa esetében meg az teljesen normális, hogy hosszú - gondolom, több évtizedes - együttélés után nem tud hamar napirendre térni a dolog fölött. Nem véletlen egy év a gyászolás "hivatalos" ideje, ugyanis a tapasztalat szerint kb ennyi idö, mire valaki képes túltenni magát egy szeretett ember halálán - szóval a "majdnem három hónap" jóformán semmi még.

Az orvos is elég rosszul teszi, hogy nyugtatókat ír fel, mert az nem segít, csak adott esetben tényleg valami rövidzárlatban egyszerre túl sokat szed be.

Elöször is jó lenne minden nap beszélni vele (telefonon), és nem vígasztalni, hanem meghallgatni, hogy ki tudja magából beszélni a fájdalmát, de semmi esetre sem szabad megpróbálni rábeszélni, hogy "tegye túl magát ezen", mert az úgysem megy, viszont így csak azt érzi, hogy nektek nem volt annyira fontos a mama, mint neki (ami érthetö, csak éppen még jobban egyedül érzi magát emiatt) Szóval meg kell hallgatni, akár több tucatszor is ugyanazt, ez az egyetlen mód, hoyg idövel nyugodttabban tudjon a mamára gondolni. (Az nem opció, hogy "ne gondolna állandóan rá", mert ö volt nagyrészt az élete!)

Kiskutya vagy egyebek most csak útban lennének neki, mert a feleségét nem helyettesítik, csak egyel több gondja lenne.