Hogyan éljek ezzel a betegséggel?

Borderline szemelyisegzavaros vagyok, és nagyon sokat kutattam utána, hogy ez mit jelent mert eddig még nem hallottam róla. Orvos diagnosztizált. Volt egy barátnőm, akinek kibirhatatlan volt a személyisége, csimpaszkodo volt, labilis, aztán hirtelen hátba támadt, elhordott mindennek, kihasznalt stb. Elkezdtem lenezni, undorodni tőle és csak menekülni akartam tőle. Én eddig azt hittem én közel sem vagyok ilyen. De most hogy szembesültem vele hogy nekem ugyan ezek a tüneteim és kezdek ralatni hogy tényleg én is ilyen kibirhatatlan vagyok ez teljesen elkeserit. Nem akarok ilyen ember lenni de mintha a verembe lenne. Több filmet is megneztem a borderlinerol és teljesen magamat látom benne. Eddig is éreztem hogy valami nem stimmel velem de nem tudtam, hogy ez ennyire komoly. Akik látták ezeket a filmeket mint pl : Végzetes vonzerő, Eszveszto azok tudják miről beszélek. A beteges féltékenység, paranoia, csimpaszkodas, bosszuvagy.... Ezek mind jellemeznek engem is. A végzetes vonzeroben a nő totál megkattant és ahogy pörgött a film éreztem hogy a tortentekre én is úgy reagálnék ahogy a nő meg is tette a filmben. Nem bírok ezzel szembenezni és elfogadni a tényt hogy ilyen borzalmas ember vagyok. Azok akik ugyancsak borderline szemelyisegzavarban szenvednek, hogyan fogadják el a tényt, hogy konkrétan elviselhetetlenek vagyunk? Segítsen valaki mert állandóan öngyilkosság jár a fejemben mert ilyen személyiséggel nem akarok élni. Nem akarom sem a saját se más életét tönkretenni. A gáz az hogy azért lettem ilyen szörny mert onhibamon kívül kiskoromban azt mondják valami trauma ért, és ezért most én iszom meg a levét azzal hogy ilyen ember lettem...