Valaki aki olvassa, sikerült már valakinek a múlt, gyerekkori traumák és minden gyerekkori seb begyógyítása, ami felnőttkorban megnyilvánul kissebb-hosszabb életnehézségekbe (lehet ez felnőttkori is)?

Önszeretettel, önfejlesztéssel, meditációval, tudatossággal ezeket fel lehet oldani, vagy legalábbis olyan szintre redukálni, higy ne zavarjon bele a mindennapokba.

Elsődleges dolog, objektíven szemlélni a dolgot, nem azaonosítani magunkat a saját érzelmeinkkel. Ha szilárddá tudjuk tenni az önértékelésünket, akkor nem is fogunk kételkedni a saját igazunkban. Ez azért lényges mert sokakban a bizonytalanság hogy tényleg jól gondolja-e, néha nagyobb zűrzavart kelt, mint az alapprobléma.

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy igen, az egy bántalmazás volt, a mérgező szülőnek nem volt igaza, stb, akkor kellő szellemi autonómia* esetén megállapíthatjuk, hogy az a negativitás nem rólunk szólt, nem hozzánk tartozott.

Így aztán el tudjuk engedni. Elengedés vagy meghaladás? címmel egy nagyon jó kis cikk van a témában, ajánlom kiguglizni. Az is azt sugallja, hogy dolgozzunk magunkon, tárjuk fel, hogy nekünk miért volt vagy jelenleg is traumatizáló a dolog?

*szellemi autonómia: amikor tisztában vagyunk magunkkal, amikor nem attól tesszük függővé azt, hogy kik vagyunk, hogy mások mit tesznek, mit gondolnak rólunk. Amikor nem adjuk mások kezébe a saját jól létünk kulcsát.

Szia!

Én pszichoterápiára járok. Kevesebb, mint 1 év elteltével (és ebben is voltak még hosszabb kihagyások) érezhető a változás pozitív irányba.

Tehát nekem az a személyes tapasztalatom, hogy sokat segíthet egy megfelelő, lelkiismeretes szakemberrel együttműködve.

Még nem ért véget a terápia, és nagyon-nagyon bizakodó vagyok az eddigi eredményeink alapján. :)