Egyre jobban szorongok. Mit tegyek?

Nem tudom, hogy a múltamnak van-e hozzá köze, mivel mikor anyával meg az élettársával laktam, gyakori volt, hogy félek. Viszont már apánál lakom, és nincs is rá okom, hogy féljek, de ennek ellenére szorongok. Enni se nagyon tudok emiatt, mert a kaja legszívesebben kijönne belőlem, de ha meg nem eszek, még rosszabbul vagyok, ha elkap a pánik. Múlt évben, iskola vége felé szinte minden nap előfordult, hogy mentem reggel a buszon, és egyszercsak nem bírtam tovább visszatartani a rosszullétet, és hőhullám, gyors, és erős szívdobogás, hányinger, levegőhiány jött rám, és nagyokat kellett sóhajtanom, hogy elmúljon, mert nagyon féltem, hogy nem tudok leszállni a buszról, és nem érek be emiatt az iskolába. Az osztálytársaimmal jóba vagyok, vannak barátaim, de mégis úgy érzem, hogy számomra teher emberek közé menni, mert megfelelési kényszer van bennem. Nagyon félek a dolgozatoktól, feleletektől, és kiállni emberek elé. Ha tudom, hogy ilyen lesz, már napokkal előtte rosszul vagyok. Most leszek 10.osztályos és ettől is nagyon félek. Egy csomót a mi osztályunknak kell majd szerepelni, és még nekem fel is kell majd lépnem énekelni, amit nem merek. A pánik mindenben meggátol. Apa azt szeretné, ha bebizonyítanám, hogy jó énekes vagyok, és letennék valamit az asztalra, de nekem ez így nem megy. Minden nap számomra egy teher, amikor iskolába kell mennem, és attól is félek, hogy idegen embereket megismerjek.