Lehetnek ezek pánikbetegség jelei?

Sziasztok.

Mar kissebb korom ota nem igazan szeretem az embereket, nem szeretek kontaktusba lépni beszélgetni sem idegen emberekkel, itt azt ertem, hogy nekem a postara is nehez bemenni feladni egy levelet mert beszélni kell olyankor remeg a hangom kicsit, van amikor eszembe se jut mit akarok mondani, leblokkolok félek. az utcan nem erzem jol magam szédülök es azt erzem mindenki engem néz. meg tizen eves koromba busszal jartam az iskolaba, a budzon is feltem egyedul nem mertem a rágómat se rágni mert mindig azon agyaltam hogy tutira engem nez mindenki. igazabol igy elek mar 25 eve de most ahogy valtozott kicsit az idő mar nem otthon lakom es van egy volegenyem is, de sokszor vannak ugyanezek a problemak, ha nem muszaj nem megyek ki az utcara, egyedul nem vagyok kepes menni sehova, biztonsagban erzem magam ha esetleg egy csalad tagom vagy a volegenyemmel megyek valahova. amiket tapasztalok mostanaban azok a dührohamaim, minden feltud idegesiteni, egy pici apro dolog is, es eleg nehezen kezelem ezeket. meg orvosnal nem voltam, de mar ott tartok hogy el kellene mennem egy pszichiaterhez, csak hogy o meg biztosan gyogyszerrel fogja megoldani a dolgokat. tovabba 1 2 eve a mellkasom is szúr estenkent, izzadok szedulok. kardiologiai vizsgalaton voltam mert azthittem a szivemmel lesz baj, de mint kiderult semmi baja a szivemnek, igy marad a mellkasi szuras a panikrohamoknak.

esetleg aki hasonlo helyzetben jart mar tanacsokat elfogadnék:)