A "feljelentés-függőségre" létezik valami pszichológiai elnevezés?

Talán a kulcsszavakban már meg is adtad ennek az elnevezését: paranoia (csak annak valamilyen spéci válfaja lehet).

Vagy csak simán nagyon hülye az illető. Felénk 20 éve volt egy alapjáraton halálbuta, pluszban szenilis, annak idején munkásőr öregember a szomszédban, aki az utcára rajszögeket szórt, mert zavarták a háza előtt elmenő kocsik. Néha egy-egy rendszámot fel is írt és rohant is vele a rendőrségre, ahol persze rendre elküldték az anyjába.

Paranoia akkor, ha kifejezetten önmaga ellen elkövetett "bűnökért" jelentgeti fel az embereket. De en úgy értelmezem, amit írsz, hogy itt nem erről van szó.

Ha apró-cseprő dolgok miatt másokat feljelent, az lehet igazából szimpla rosszindulat is, de az is, amit az első írt, bár nem tudom, használják-e még azt a fogalmat manapság.

Tudni kellene, milyen motivációk és gondolatok "szülik" ezeket a feljelentéseket, abból derülhetne ki, hogy mi baja van pontosan.

Ez még nem paranoia, de később könnyen azzá válhat, még idősebb korban is.

Ez a paranoid kényszersség egyik formája, amelyben az illető minden szabálytalanságot, pontatlanságot észervesz (sőt, vadászik is rájuk), és önmaga elleni "támadásnak" fogja fel.

Ebből adódóan mindenkit, aki szerinte akár a legkisebb jogi vagy a normáltól eltérő cselekedetben "bűnös", feljelent.

És akkor érzi igazoltnak magát, ha meg is hallgatják, és pert indíthat.

Amelyet természetesen legtöbbször elveszít, és ez csak növeli a világ igazságtalanságába vetett hitét.

Az ilyen ember általában önmagával szúr ki legjobban, de nem veszi észre a saját antiszociális viselkedését, csak folytatja a "vadászatot".

Ha a betegség súlyosbodik, sehol nem talál munkát vagy családot, mert a való életben mindenütt vannak apróbb-nagyobb csalások, jogtalanságok vagy egyszerűen lazaságok.

Az ilyen embert előbb-utóbb mindenhonnan kidobják vagy kiutálják, hiszen az élet sehol sem tökéletes.

Az ilyen emberek az intézményes rend oldalára állva - vagy legalább is azt kívülállóként mániákusan kiszolgálva - élik ki a felgyülemlett dühüket a civil társadalommal szemben, amitől rettegnek, mert abban a hitványságuk, tehetségtelenségük, az egész nyomorult létezésük pillanatok alatt lelepleződik, és a kezükben lévő hatalom híján ki vannak szolgáltatva az emberek megvetésének.

'19-ben a lenin fiúk, '44-45-ben a nyilasok, majd nem sokkal később az ávósok és a munkásőrök jellemzően a verésen kívül semmihez sem értő, iskolázatlan, szegény munkás vagy paraszt családokból származó figurák voltak, akik mindenkit gyűlöltek és egyben minden olyan embertől rettegtek, aki egy magasabb emberi minőséget képviselt.

Napjainkban már csak a rendőrség maradt számukra, mint eszköz a gyűlölt civil társadalommal szemben, mint egyfajta menedék. Sok köztük még mindig a volt munkásőr és kádárkori rendőr, akik szabályosan belebolondultak a szocializmus összeomlásába, és ez csak fokozza náluk a valóban patologikus feljelentéskényszert.