Szerintetek ez esésgégés?

23 éves vagyok és még mindig itthon lakom. Anyám nem tud elengedni. Minden reggel készít reggeliit mint egy kisgyereknek. Kioktat mindig hogy ő tapasztalt. 22 éves korában már volt férjnél, már volt Amerikában, csomót utazott Europában, én meg itthon ülök, barátok nélkül mert mindig rá hallgattam.

( folyton papol, leribizliz minden lányt - így is nevelt hogy ők ilyenek, közben ő már 16 évesen túl volt rajta. Én csak 20 évesen)

Apa nélkül nevelt egyedül. Fogalmam sincs milyen egy normális család és milyen abban élni. Világ életemben szidott minden férfit. Guns and rosest hallgatott meg mindig a macsósabb srácokra bukott engem meg visszafogottnak szenének nevelt. (Magamtól jöttem rá hogy az ilyenektől menekülnek a lányok)

Itthon lakok és egy jó ideig még itt fogok, de így nincs normális szexuális életem sőt semmilyen se. Önértékelési zavaraim vannak, nincs normális világképem - anyám ezos neveltetéséből fakadóan, koros önbizalomhiányban szenvedek.

Ha meg felhozom akkor mindig terel, csúsztat megsértődik vagy egyébb női praktikákkal bűntudatot kelt bennem. Fiatal férfiként gyakran a gyerek szerepben érzem magam, sokszor úgy érzem elszöknék itthonról, hagyjon már békén. De függővé tett mindenben. Minden jogi papírt ő intéz nekem fogalmam sincs hogy kell ezeket intézni, mindent ki vesz a kezemből.

Hogy legyek független? Hogy szakítsam el a láncaimat?

Más is van ilyen helyzetben?