Forduljak szakemberhez, vagy ez normális folyamat?

Üdv.

Májusban hirtelen elhunyt párom nagymamája, akit nagyon szerettem, nem volt semmi extra a háttérben: idős volt.

Mindeközben sógorom állapota romlani kezdett, akit 2014 óta kezeltek melanomával. Az agyi áttétekre semmilyen hatással nem volt a kemoterápia, sajnos június végén őt is elvesztettük, az utolsó napjaihoz végig asszisztáltam én is.

Olyan helyen dolgozok, ahol nem kiszámíthatóak a napjaim. A temetés után visszamentem dolgozni, belefojtottam magamat a munkába, illetve most szeptembertől kezdtem egy esti iskolát is.

Időközben elindult bennem egy folyamat, egyre erőteljesebben érzem a szorongást (kaparászom magam, olykor nem is veszem észre), sírva ébredek, lecsökkent a libidóm, dührohamaim vannak, és jelenleg abban látom a hibát, hogy nem tudok a munkaidőm végén eljönni a munkahelyemről, mert mindig van valami, amiért bent kell maradni plussz 1,5-2 órát.. (természetesen túlóra bér nincs...)

Ma reggel a szorongásom átváltott egy féktelen dühbe, és úgy érzem elvesztettem a realitást.

A két temetés, és a stresszes munka fényében ez így normális, hogy ilyen fázison megyek át, vagy érdemes elmennem egy dokihoz??

Spedatif PC-t szedek, amikor már nagyon kínoz ez a belső szorongás.