Ez depresszió, kiégés, vagy miféle nyűg?

Nem olyan nagyon fiatal pasi vagyok. A kérdést azért írom ki, met érzem hogy nem stimmel valami, tehát felismertem. Ezúton is kérem, hogy akinek csak valami cinikus rosszindulatú ellenségeskedésre futja, inkább kíméljük egymás idejét a válaszadástól.

A depresszióra olvastam, hogy kevésbé vagy semennyire sem érdeklődik a környezet és másik emberek iránt és öngyilkos, önpusztító gondolatok, ürességérzet, értéktelenségi érzet stb.

Namost bennem nemhogy nincs öngyilkiossági vagy önpusztítási késztetés, hanem egyenesen talán sosem vágytam ennyire a könnyed vidám életigenlésre mint most. Az italba menekülés sem az én stílusom, mert pl egy korábbi másnaposság óta kifejezetten nem iszom alkoholt és ennek jó ideje. Sosem voltam függő. Kipróbáltam mindent már, régebben, de se a dogok se a pia, sem a cigi nem érdekel.

Amit érzek az egy olyan kiégett fásultság, hogy minden ami és mindenki aki kürülvesz, teljesen kiszámítható, ismert, kitapasztalt.

Pl: haverom hív, hogy menjek vele buliba. Nem megyek, mert tudom milyen, sokat voltam, tudom a srác témáit, percre előre le tudom vezetni az egész este és éjjel forgatókönyvét az iszogatástól a bulizáson át a hajnali hazaérkezésen keresztül a következő napi kifáradt kómás álmosságig minndent. A barátok, ismerősök sem tudnak semmi újat mondani és mutatni, mindent meg és kibeszéltünk már, ami csak létezik, ismerjük oda vissza a rigolyákat és a jó dolgokat is.

Afféle idióta csömöröm van attól, hogy senki és semmi nem tud újat mutatni már. Anyagilag nem állok valami fényesen, átlagosan vegetálgatok, sok kitörési kísérlet fulladt már kudarcba. Nem vagyok sértődött csak egyszerűen már nem kíváncsi az újabb kudarcveszélyekre, buktatókra, akadályokra. Nincs kedvem sétálni menni, mert tudom milyen. Nincs kedvem az ismerősökkel találkozni, mert tudom milyen. Stb stb.

Azt kérem, hogy ne bántó, hanem informatív válaszokat adjatok, hiszen rájöttem, hogy nem stimmel valami, csak nem tudom merre induljak.