Kezdjek aggódni hogy ez valami betegség?

Mostanában pár dolog rosszul alakult az életemben, egyke és egyedül vagyok, azt érzem hogy a családomon (2fő) kívül senkit nem érdekel hogy élek-e vagy halok, nem keres senki én meg belefáradtam a kezdeményezésekbe ha úgyis elutasítás a vége. Ha a legkisebb csalódás ér, elsírom magam, esetleg ha valaki kicsit kedves, rögtön kötődök (nem nyomulok, csak lelkileg lesz fontos számomra az ember), de amikor észreveszem hogy ők ezt nem vagy nem annyira viszonozzák, napokig motivációm sincs felkelni vagy akarmit csinálni. Csak létezem és várom hogy teljen az idő. Pedig tudom, hogy az élet rövid és ki kéne használni.

Legszívesebben mindig aludnék, viszont annak ellenére nehezen tudok. Folyton kattog az agyam.

Úgy érzem mindenki átnéz rajtam, hiába mondok valamit, nem figyelnek rám, ezért sokszor inkább meg sem szólalok.

Miért is érdemelném azt hogy valaki érdekesnek találjon? Folyton ezt a kérdést teszem fel magamnak.

Elvesztettem a hobbim iránti érdeklődésemet, ott is csak egyedül vagyok a gondolataimmal..

Álmodozom, élethelyzeteket képzelek el, hogy valami legalább örömet okozzon. Vagy épp sorozatozok hogy megfeledkezzek az életemről. Mintha mar nem is a valóságban élnék.

19L.