Hogy próbált segíteni nektek a pszichológusotok a depressziótokon?

Ha vannak barátaid, akkor a pszichológus kb semmit nem ér.

Semmi mást nem csinál, csak beszélget, vagyis inkább beszéltet, és ő hallgat.

Néha belekérdez, de a kérdésekkel nem irányít vagy nem akar döntést kikényszeríteni, csak az a célja, hogy beszéld ki magadból.

Én nagyon mélyen voltam, lelkileg, anyagilag, mindenhogy.

De nem éreztem értelmét.

Pszichiáterhez is jártam, aki max 5 perc alatt lerendezett, igaz, neki nem is az a dolga, hogy beszélgessen velem. Gyógyszert írt ki. Az első nem vált be, utána kipróbáltunk másik kedélyjavítót. A pszichológushoz is ő utalt be.

Nagyon nagy reményekkel mentem, de 2-3 alkalom után láttam, hogy jóformán felesleges. Ugyanazokat meséltem el neki, amiket a barátnőimnek, csak volt egy egy órás időkorlát. Persze nem rövid az egy óra, csak mikor az életedről mesélsz, és belelendülsz, akkor nem esik jól, hogy hoppá, lejárt az idő, egy hónap múlva folytatjuk.

Kb olyan, mintha egy baráttal beülnél egy kávézóba, és elmesélnéd a történteket, meg az érzéseidet. De ő nem dönthet helyetted semmiben, nem ez a dolga. A te életed, és nem teheti meg, hogy bármiféle öntésedért később őt okold, hibáztasd.

Persze olyan is van, hogy az embernek nincs egyetlen barátja sem. Vagy pl az alkoholizmusa miatt jár pszichológushoz. De akkor meg egy fizetett személy, akármilyen jól végzi a dolgát, nem fogja megoldani a problémát. Akár a tb fizeti, akár magánúton mész hozzá, ő nem a barátod, nem fog felhívni este, hogy hogy vagy. A depresszión így nem lehet segíteni szerintem.

Nekem idő kellett. Sok.