Mély depresszióból mi lehet a kiút?

Jelenleg nagyon sötétnek látom a világot. Úgy érzem, semminek nincs értelme, mert úgyis csak pillanatnyi illúziók vagyunk a világ körforgásában. Minden cselekedetünk hiábavaló, mert a végén úgyis mindenki meghal, minden megsemmisül. Nem látom értelmét folytatni. Mindenben és mindenkiben csalódtam. Minden amiben hittem, végül csak hamis ábránd volt. Ráébredtem az emberi gyengeségre, sekélyességre, és nem szeretem már az emberiséget. Ha tehetném, elzárkóznék a világ elöl, csak ugye dolgozni be kell járni... Vannak barátaim, de nincs kedvem velük találkozni, és tudom, hogy ettől csak minden még rosszabb lesz, mert eltávolodom tőlük. Ha viszont találkozom valakivel, csak lehúzom a hangulatát a negatív kisugárzásommal, úgyhogy az senkinek se jó. Ez olyan, mint egy adósságspirál.

Más is élt már meg hasonló dolgokat? Hány évig tartott a mélypont? Mi volt a kiút kulcsa? És valóban sikerült kijutni a depresszióból, vagy az is csak egy afféle illúzió, a mély érzelmek elfolytása, nem pedig megoldás?

Vallásos, szektás emberek kérem ne válaszoljanak. A tömegpszichózis az egyik olyan emberi tulajdonság, amit leginkább rühellek. Engem olyan emberek véleménye érdekel, aki önerőből, saját kútfőből talált megoldást, nem pedig valakik telebeszélték a fejét.